Hosszú idő után tegnap ismét nagy banzáj volt. És most a hosszú időt természetesen a maga relativitásában kell kezelni. De tény, hogy nem emlékszem, mikor voltunk utoljára ennyien. Talán a halas falat idején. Tegnap este öten vagyunk, illetve voltunk a lakásban és tízen (3 macedón és 6 magyar kollégámmal) mentünk vacsorázni!
Az esti főétkezés apropója egyszerre volt vidám és kicsit szomorkás: Szilvit búcsúztattuk! (A képen balra. Középen Katerina, aki immár a 9. hónap közepén jár, jobbra pedig Kristijan, az eddig ismert legpánikolósabb kispapa, aki egyébként a saját esküvőjén is elájult az oltárnál - igaz, abban nem a stressz, hanem inkább az annak oldására elfogyasztott nagyobb mennyiségű alkohol lehetett a ludas...)
Elszontyolító, mert egy kedves, barátságos, vidám kollégát és barátot vesztünk el a projektről - és így a környezetünkből is. Tudom, ez van. Nem kell persze sajnálni Szilvit, nem lesz neki rossz dolga egyáltalán: Svájcba költözik! Svájcba, ahol ha sikerül kiköhögnie a lakása bérleti díját, nagy baja már nem lehet az életben... :)
Az ilyen eseményhez dukál a terülj, terülj asztalkám: előételként egy fél mező (gyökerestül) felszeletelve/karikázva, pizzakenyér-szeletekkel és sajttal, az alkoholisták számára 2-3 decis üvegcsében (véletlen sem kupicában) felszolgált rakia, vörös- és fehérbor, majd főételként (állítólag egészben) ropogósra sült malac (mi ebből csak szeleteket kaptunk, de az is bőven elég volt), baconnel töltött csirke saslik és a ház specialitása, a kenyér alatt sült-főtt borjú- és sertéscomb... és természetesen az illő macedón köret - ami nélkül is bőven elegendő lett volna a menü. A desszerthez nem tudom, hogy volt ereje a többieknek, én már kihagytam. Pedig Toplo-ladno volt. Angolul Hot'n'cold. Magyarul nem tudom. Pedig itt mindenki kedvence: csokis muffin, a belsejéből vulkánként kitörő folyékony, lágy csokival, mindezt vanília fagyi körítéssel!
Öregedésem biztos jele, hogy bár bőséges és finom is volt a menü, valamint végigbeszélgettük és mókáztuk az estét, összességében valahogy mégsem ez kötött le... egyszerűen furcsa lesz, hogy nem jön már többet, nem stoppolunk taxit a sarkon, nem vesz minden reggel ugyanolyan (virslis) szendvicset és joghurtot a Vegerában, és nem lesz, aki mindig piszkálna a maga nagyon kedves és szeretnivaló módján az irodában. Nem lesz ezek szerint nyakkendő szépségverseny sem már! Szonty. Túléljük azért valahogy:)
SOK SIKERT KÍVÁNOK, SZILVI!
Utolsó kommentek