Nem titok, sőt büszkeség: beneveztem. 200-as (hülyebiztos) rajtszámmal fogok küzdeni a túlélésért a Balaton Szupermaratonon. Ez persze édeskevés a teljesítéshez, ennyi eszem azért még nekem is van.

A felkészülést közel 3 hete kezdtem el. (Ha szakértőt kérdezel, ő azt mondja, 3 hónap késéssel - innen szép a kihívás.) Napi fél óra intenzív mozgás, hogy szokjam.  (Szakértőnk erre csak a fejét csóválja, és annyit mond: "ájáj".) Semmi diéta: jött szembe lángos, csoki, pizza, sültkrumpli... (Szakértőnk imára borul, hogy legalább ő tegyen valamit értem.) Jó, felszaladtam a Vodnóra is, de azt anélkül is megtettem volna szerintem, jókedvemben.  Az első két hét alatt így 3 kilót fogytam. (Szakértőnk ámul.)

Tegnap - örömmel jelentem - elkezdődött életem egy új szakasza. Beiratkoztam egy fitneszcenterbe. Mindenféle masinák, sok-sok ember, személyi edzők. A sok-sok emberből meglepően kevés a vékony vagy épp kigyúrt. A többség inkább duci, átlagos. Nem éreztem magam furán közöttük. Nagyon érdekes. Mindig azt hittem, ilyen helyekre átlagember nem jár. Talán majd kipróbálom otthon is, ha beválik. (Szakértőnk összevonja a szemöldökét.)
Úgy gondoltam, 2 hónapig (de amíg kinn havazik, jég és latyak van, mindenképp) ez lesz a bázisom. A cél az aktív mozgás, heti 5-6 alkalommal, alkalmanként 90-120 perc erejéig. (Az első nap bő 120 perccel kipipálva, szakértőnk aggódó arckifejezése kissé enyhül.) Főként futás vagy bringázás, esetleg ez az elliptikus izé is, ami van itthon is. Csak ott nem akar szétesni.
Első tapasztalatom a futópadról (egy 5 perces teszt után): érdekes kreáció, valószínűleg pont erre van szükségem általánosságban, de kétségkívül hozzá kell szoknom, mert az egyensúlyérzékem csúnyán bezavarja. Végig imbolyogtam a két oldala között. Ezen kívül nagyon zavaró volt, hogy nem bírtam eltalálni az ideális távolságot a  ránézésre elég gyorsan mozgó gumicsík forrásától, így mindig rá akartam lépni az azt borító műanyagra... ami bukást jelentő hiba. Mindegy. Összebarátkozunk. (Szakértőnk elmosolyodik.)

Hogy teljes legyen a felkészülés, amíg haza nem megyek, egy közepesen szigorú diétára is rászántam magam, a régi, jól bevált szokásoknak megfelelően. Csak nyers vagy főtt zöldség, gyümölcs és víz. Igaz, ezekből korlátlanul. Hetente háromszor husi, mert mégiscsak kell valami finomat is enni:) Azoknak, akik megijednek, hogy bármiféle fontos matéria hiányozni fog a szervezetemből: a reggeli joghurtot megtartottam, illetve a zöldség kategóriában indul a burgonya is... szóval korántsem halálra éhezésről van szó. Pl. a tegnapi vacsi egy egész kígyóubi, a mai ebéd fél kiló főtt kukorica mellé 900g (két adag) főtt karfiol volt. Ez hatalmas mennyiségű táplálék. A karfiol fele megmaradt, mert egyszerűen nem bírtam már megenni. Most az a desszert és a délutáni rágcsa is egyben. Van itthon több kiló alma, banán, narancs, krumpli, káposzta, uborka, grépfrút, miegymás. Még birsalma is. (Szakértőnk elismerően biccent.)

Tobzódom:) (Szakértőnk nem. Ő nem kap.)