Elindultam szép hazámból. Tiborral nagyjából egyszerre, tegnap délután 1 körül. Ő repülővel jött, én kocsival. Este fél 7-kor kaptam egy SMS-t:
"Nem szállt le a gépem Szkopjéban, Budapesten vagyok. Autóm zöldkártyája lejárt, a holnap délben induló géppel érkezem..."
Én ekkor valahol Nis felé jártam épp. Ő pedig, mint kiderült, otthon. Repült úgy 850 kilométert, majd mivel a szkopjei reptér köd okán le volt zárva, csakúgy, mint a szófiai, szépen haza is ment. Ingyen retúr á'la MALÉV.
Repülés közben bekapcsolta a GPS navit és a következő történt: miután az azonosította a pozíciójukat, mindig megpróbálta "helyes útra terelni" egy korábbi útvonalterv alapján. Megmondta, melyik főúton jár és folyamatosan újratervezett, ha véletlen másikra (avagy fölé) tévedtek volna. Ami azért 630-as tempónál meg-megesik az emberrel. A legédesebb pillanat minden bizonnyal az volt, amikor a szakszerkezet egy 80-as jelzést felvillantva azt találta mondani: "Túl gyorsan mész!"... Ami azért 630-as tempónál meg-megesik az emberrel.
Az egész dolog érdekessége amúgy az, hogy köztudott volt, hogy itt köd van, mivel a reptér 2 óra kivételével egész nap le volt zárva. Amikor elindultak Pestről, már ismét le volt. Olyannyira köztudott, hogy még én is tudtam. Na jó. Megnéztem indulás előtt. Otthon, ahol 4 fok volt és köd. Megállapítottam, hogy az itteni -2 fok és köd majdnem ugyanolyan. Majd megnéztem kíváncsiságból a kb. félúton lévő Belgrád időjárását és azt hittem, hibás a műszer: 16 fok, napocska volt a telefonom kijelzőjén.
A valóság az, hogy nagyjából Örkény körül kiértem a pesti szmogból, amit otthon még ködnek néztünk, hirtelen verőfényes napsütés és 15 fok lett és az ki is tartott egészen a naplementéig, Belgrádig. Hihetetlen. Ekkor már ki is ment a fejemből a szkopjei vacakság. És egészen az utolsó fizetőkapuig (azaz mintegy 15 kilométerre a várostól) nem is villant be. Csak akkor, amikor észleltem, hogy minden tejfölös lett, semmit sem látok. Mint a repülőn, felhőben. Valójában ez nem köd volt, hanem szélcsatorna: nem sok dolgot láttam, de a zárófényem lángnyelvén úszó vízrészecskék lágy hullámzása, kavargása tökéletesen kivehető volt. Mint valami mesevilág. Szerencsére az úton fetrengő figurák nélkül.
Én tehát ideértem, ő meg tehát nem. Reggeltől kezdve sasoltuk a szkopjei reptéri információkat. Sokáig semmi hír nem volt a mai 8-9 érkező géppel kapcsolatban (egész napra véve, kora délelőttől... csak hogy érezzétek a nyüzsit). Aztán szép lassan elkezdtek megjelenni a "Megjegyzés" mezőben a "Diverted to Ohrid", azaz "átirányítva Ohridba" feliratok. Egy idő után már minden gépnél volt, csak az övénél nem.
Utána kérdeztünk, kiderült, hogy a MALÉV számára Ohrid valamiért nem alternatíva. A Nagy Sándor reptér zárva volt egész nap. 13.15-kor kellett volna indulniuk, de csak egy "DELAYED", azaz "elhalasztva" feliratot láttunk. Ekkor már mindenki tudta, mi lesz. Kettő után kicsivel be is jelentették Ferihegyen, hogy a gépet törlik. A neten is megjelent. Megjegyzésként. A "DELAYED" és a "16:25" (mint várható érkezés) mellett. Téves infó,hiszen a gép Pestről jön, ott meg a hangosból jött az infó.
16:45 körül csöng a macedón telefonom, Tibor az. Kérdeztem, miért azon hív. Válasz: mert Macedóniában van. Értetlen arc. Azt hittem, ugrat. Meg is állapítottam, hogy a humorán még kell csiszolni, ez elég átlátszó volt. Aztán a háttérben meghallottam más kollégák hangját és a reptér zaját is. Jé! Ezek tényleg itt vannak. De hogy? Hiszen a gépet törölték, hallottuk, láttuk!
Kiderült, hogy egy G.I.Joe (Tibor szerint) avagy Superman (Szabina interpretációjában) mégis bevállalta a fuvart és elhozta őket. Ma egyedüliként ő szállt le a szkopjei reptéren.
Nesze neked tájékoztatási rendszer! Látjátok feleim szümtükkel mük vogymuk?
Balkán vogymuk.
Utolsó kommentek