Őszintén szólva egészen a közelmúltig nem állt össze a buksimban, miért is hívjuk vízkeresztnek ezt az ünnepet (amit mellesleg az én családomban nem ünnepeltünk, csak arra volt jó, hogy tudjuk, "hivatalosan" mikor kell lebontani a karácsonyfát). A nyugati keresztények ekkor (január 6.) ünneplik a három napkeleti bölcs, Gáspár, Menyhért és Boldizsár eljövetelét. Az olaszok ugyanekkor, Epifania ünnepén adnak ajándékot egymásnak - végre megértettem ennek az elvi alapját is. Bár hogy a Befana (a kedves boszorkány, aki az ajándékot hozza) hogy jön a sztoriba, arról lövésem sincs.
Na mindegy, vissza. Az ortodoxoknál nincsenek háromkirályok. Jó hír viszont, hogy egy másik sztori közös: ezen a napon (ami az ónaptár szerint jelenleg január 19.) keresztelte meg Keresztelő Szent János a Jordán folyó vizében Jézust. Mint az egy meetingen kiderült a héten, ma van a Jordanok névnapja. Ismerek párat - igaz, mind bolgár. Sebaj. Viszont ortodoxok, és volt alkalmam beszélgettni velük egy szünetben a vallási hagyományaikról.
A vízben való megkeresztelkedés emlékére nevezhetjük tehát ezt az ünnepet vízkeresztnek. Erre ma egy egészen látványos(nak beharangozott), tömegek által megtekintett esemény is épül. Macedón kollégáim szerencsére jó időben figyelmeztettek rá, hogy ezt nem hagyhatom ki, így ma el is mentünk Tiborral megtekinteni. Ez pedig tulajdonképpen a folyó vizének megszentelése.
A gyakorlatban mindez úgy néz ki, hogy az egyik nagyon öreg és viszonylag szűk hídon késő délelőtt (11 körül) felvonul a teljes egyházi elöljáróság, körülöttük hatalmas tömeg, közvetítőkocsik, kamerák, és nem elhanyagolható mennyiségű és minőségű kihangosító berendezés. Komplett misét celebrálnak a szabad ég alatt, miközben a tömeg csak gyűlik és gyűlik a Vardar 2 partján (miután a hídon csak néhány száz ember férhet el), természetesen a hídtól a folyásiránynak megfelelően. Néhányan próbáltak cselezni most is, de szerintem az nem lehetett célravezető.
Az van ugyanis, hogy miután a papbácsi elmondja az imát (ami szerintem kifejezetten jól hangzik macedónul, egyszerűen a nyelv maga alkalmas erre a kántálásos imamondásra), megköszöni az égieknek az összes jó dolgot és megáld mindenkit (már amennyire sikerült megértenem), megáldja a folyót is. Ha ezzel megvan (vagy inkább ennek utolsó lépéseként) a kezében lévő fakeresztet -lehetne ugyan finomkodni, de nem teszem - behajítja a folyóba.
Riadalomra semmi ok! Egyrészt a fa úszik a vízen, másrészt több gumicsónak is van 20-30 méterre a hídtól, amikről a vízfelszínt épp súrolóan kötelek és bólyasorok vannak kifeszítve a folyón. Tehát a kereszt nem fog elveszni. Akkor sem, ha az aktust megelőzően egy szál fürdőgatyában a vízparton várakozó férfiemberek közül valamiért egynek sem sikerülne megszereznie azt. (Ez természetesen nem fordulhat elő.) Ők ugyanis éppen arra várnak, hogy a kereszt repüljön. Utána a menyasszonyi csokor után vetődő hajadonokat sokszorosan megszégyenítő, ádáz csatába kezdenek az ereklye megkaparintásáért. Fröcsög, habzik a víz, kezek, lábak, lábak, lábak, kezek, egy fej, kéz, láb, fej, fej, fej, láb, kéz, TAPS! Magyarul lemaradtunk valamiről. Ez ugyanis annak szól, hogy valaki megszerezte a keresztet. Ez az ember pedig elnyeri méltó jutalmát: egész évben szerencsés és egészséges lesz ő és drága családja!
Nemes, önfeláldozó, de kicsit kockázatosnak tűnő cselekedet. A Vardar leginkább egy olimpiai rafting pályára emlékeztet: sekély, sebes folyású, nagyon hideg vizű folyó. Khm. Megáradt patakként szerintem könnyebben elképzelhető a mérete, a vízmélységről annyit, hogy a közepén is csak derékig ért a derék vetélkedőknek. Kinn 8-10 fok, nagyon párás, de napos idő. Tüdőgyuszihoz ideális. Azt hiszem, nem vagyok elég elvakult hívő, nem tudom eléggé értékelni. Kívülről nézve az egész egy nagyszabású felhajtás és egy nagyon rövid, rosszul látható akció egyvelege. Turistalátványosságnak mondják, de csak ezért nem biztos, hogy megéri eljönni idáig.
Amit utána láttam, legalább ugyanennyire érdekes, ha nem különlegesebb volt: a folyó lentebbi részein, a víz partján álló tömegből többen is megmosták kezüket-arcukat, néhányan a kabátjukat (!?) is a megszentelt folyóvízben, és vetettek keresztet a távozás előtt. Egy hosszú hajú, szakállas, nagyon sovány fiatalember nekivetkőzött és egy szál alsóneműben pancsolt egy picit a sekély részben: hasravágta magát háromszor a bokáig érő vízben, majd felállva keresztet vetett... hívők.
Csodálatos, kicsit megható is volt nézni, mennyire azok. Otthon ilyen megnyilvánulásokat nem látni. Kicsit úgy éreztem, mintha valami műhelytitokba avattak volna be. És ez bőven kompenzálta a főlátványosság súlytalanságát számomra.
Utolsó kommentek