Szófiába már-már kínos hirtelenséggel távoztam szombaton, így nem volt időm felkészíteni titeket, mi is fog ott várni engem. (Vagy valami ilyesmi.) Én viszont készültem, a határon, várakozás közben volt bőven időm elolvasni a bekészített leírásokat, mind a várost, mind Bulgáriát illetően...
Szófia (avagy София) tehát Bulgária fővárosa. Méretét és népességét tekintve nagyjából ugyanazt tudja, mint Budapest (az agglomerációt elhagyva): 492 km2, 1.376.461 lakos (2010, 10%-os növekedés 2009-hez képest!). Érdekesség: 1880-ban mindössze 20.501-en éltek itt.
A várost alapvetően három részre osztanám: a belvárosra, a modern (üzletinek tűnő) negyedre és a többi, szürke részre, aminek szép részén népköztársasági maradványként/emlékként kockalakótelepek éktelenkednek. Amúgy és egyébként hivatalosan 24 kerülete van. Ebben is hasonlít számos testvérvárosának egyikére, Budapestre. Sőt, abban is, hogy Szófiát Szófia megye veszi körül, amibe maga a város nem tartozik bele. Tehát egy bolgárnak nem kell hosszasan magyarázni, hogyan lehet, hogy Budapest nem Pest megyei település... jippi!
Szófiát szokás Európa egyik legrégebbi fővárosaként jellemezni, mivel már Kr.e. 59-ből is van róla feljegyzés. Serdica (avagy ómagyarul Szederőc) volt a neve az ókorban, már a Kr.e. VIII. század óta itt élő trák (kelta) eredetű Serdi törzs okán. Én eddig azt hittem, a kelták erre nem jártak... Egyébként a Serdica név egészen a XIX. századig jól tartotta magát, de mára csak egy metrómegálló elnevezése őrzi az emlékét a városban.
Kora és földrajzi elhelyezkedése miatt erre a városra hatványozottan igaz, hogy aki csak erre járt, elfoglalta, feldúlta, épített (és így hagyott) itt valamit az utókor számára. Római, görög, természetesen bolgár és oszmán maradványok, emlékek is vannak szerte a városban és persze az egész országban. Amúgy a bolgárok "csak" 809-ben vették birtokba a területet a szlávoktól. 1382-1878 között ráadásul csak félig volt az övék, hiszen hivatalosan az Oszmán Birodalom Rumélia nevű tartománya voltak. Igaz, Szófia ennek is a központja volt már. Alekszandr Nyevszkij vezetésével, orosz segítséggel sikerült felszabadítani végül a török uralom alól a várost és az országot - ennek köszönhetően A.N. nevével igen gyakran lehet összefutni a mindenféle táblákon városszerte (neveztek el róla többek között székesegyházat, teret, utcát és minden mást is, amit csak lehetett).
Közlekedését tekintve nekem kifejezetten otthonos: busz, metró, troli és villamos is jár itt. A troli különösen kedves felismerés volt: pont ugyanazt a modellt használják, mint mi, csak ők sokkal érdekesebb (és csúnyább) színeket használnak felületi korrózióvédelem címszóval. A belváros környékén autóval itt sem egyszerű az élet, mivel az egyébként széles és jól járható főutakról egy szempillantás alatt bejuthatunk a szűk, kockaköves kisutcák dzsungelébe. Parkolóhelyért szombat reggel imádkozni célszerű.
A belváros építészeti stílusára (a XIX. század végén a Monarchiából hívott építészek munkája nyomán, Budapest belvárosához hasonlóan) leginkább a bécsi szecesszió jellemző (mindenféle neobarokk, neorokokó, neoreneszánsz és neoklasszicista beütésekkel, ahogy kell), amelynek amúgy otthonos, ezáltal számomra könnyen megszokható egyhangúságát remekül oldják a régebbi korok emlékei, pl. a Nyevszkij székesegyház, a török fürdők, dzsámik vagy éppen a római kori leletek, bár minél tovább és messzebbről nézem, annál több a bauhaus és a modern hasáb is a képben. Alapvetően gyönyörű, értékes.
Kulturális szempontból természetesen szintén kiemelkedő jelentőségű: múzeumai hada mellett nagyon híres egyetemeiről (az Ohridi Szent Kelemen Egyetem egyrészt a leghíresebb, másrészt muszáj megemlítenem, hogy érezzétek, mégis hol járunk). Emellett a rendszerváltás óta dinamikusan fejlődik a város: üzleti negyede mellett modern kulturális szórakozási (köztük sport és koncert) lehetőségek széles tárháza érhető itt el. Rekreációs szempontból is nagyon ott van: tó, parkok, ligetek mindenfelé, uszodák sora, sőt, még golfpályák is vannak a városban és szűk környezetében. Érdemes jelezni ugyanitt, hogy Szófiának is van "saját hegye", a Vitosa. A lábánál elterülő Vitosa Nemzeti Park szintén könnyedén és gyorsan elérhető a városközpontból.
És ha már Vitosa: a város 550 méteren van a tengerszint felett, klímája számomra nagyon szimpatikus, kissé párás kontinentális, 10,5 fokos évi középhőmérséklettel, 580 milliméter körüli csapadékszinttel.
Röviden összefoglalva véleményem a városról: NAGYON TETSZIK!
Bővebb információ a Wikipédiából magyarul, illetve a valóban érdeklődők számára angolul is elérhető.
Utolsó kommentek