Kétségkívül izgalmas, felettébb élménydús hét van mögöttem. Ráadásul mivel hétfőn mentem el innen és csütörtökön jöttem vissza, kicsit olyan volt, mintha hétvégén lettem volna Pesten. Így az istenért nem bírta megszokni a szervezetem, hogy milyen nap van. Tegnap meg voltam róla győződve, hogy hétfő van, ma már kicsit könnyebben kezeltem a szerda-hangulatot. Aztán egyszer csak leléceltek az emberek az irodából és kínos hirtelenséggel elérkezett a hétvége. Mondhatni rámrontott, lesből, orvul támadva.
Nem készültem fel! Nincs tervem, hova menjek! Pedig megvan minden kis papírkám, no meg a kis paripám: itt vár KID... és most hogy tudom, hogy holnap nem kell dolgozni, már kedvem is lenne menni. Egy dolog tart vissza egy picit: a hétvégén dől el, ki lesz a Forma-1 világbajnoka. Pontosabban ez nem kérdés, hiszen Alonso lesz az, de azért valahogy mégsem tuti: izgalmas futam lesz, az biztos. Ha valamit, ezt muszáj lenne megnézni élőben! Komoly motiváció.
Egyébként most úgy vagyok vele, hogy leginkább Szófiába mennék. Csakhogy tényleg felkészületlenül ért a lehetőség. Egyszerűen kiment a fejemből. :)
Szóval reggel vagy elindulok vagy nem... majd megírom. Utólag! :D
És ha már evés: délben, ebéd helyett egy adag minifánkot, azaz helyi nevén Крофнички-t ettem. Ezek tényleg pici, 3-4 centi átmérőjű, gyűrű formájú fánkocskák, amiket csokiöntettel és porcukorral tálalnak, és az utcán 30, 50 vagy 60 dénáros (140, 250, 280 forint körüli) áron lehet 10-20-25 darabot kapni belőlük. A közepes kiadás így néz ki:
Isteni! Ez még a sült gesztenyét is simán veri! És ez főként annak ismeretében ajánlom értékelni, hogy én amúgy nem szeretem különösebben (de leginkább egyáltalán) a fánkot!
Utolsó kommentek