Nedy@Skopje

Arra egész ügyesen rájöttem egyedül, hogy az ortodox görögöknél február első hétvégéjén még javában dúl a karácsony utáni leárazás. Azonban valamilyen hiba folytán (talán azért, mert sosem járok boltok környékén?) az valahogy máig nem esett le, hogy ennyi erővel az ugyancsak ortodox macedónoktól is elvárható hasonló.

Szerencsére ma a "pláza" felé mentem ebédelni és mivel egyedül voltam, kinéztem a fejemből. Gyorsan feltűnt a magyar szemnek oly' kedves "POPUST" (=akció) feliratok túlburjánzása a kirakatokon. Be is mentem pár helyre. Legnagyobb meglepetésemre itt nem csak ki van írva, hanem tényleg sok-sok minden van féláron! Fura egy ország. Gyanúsan becsületesek...
Szóval kapcsoltam. Mivel épp a közeljövőben akartam venni néhány öltönyt, cipőt, inget, nagyon lelkes lettem. Munka után fogtam magam és átugrottam a Bazaarba, meglátogatni néhány régi jó ismerőst, akiknél vásároltam már korábban ilyesmiket. Érdekesség: ezek az emberek már a második alkalommal is kábé úgy köszöntenek, mintha együtt harcoltuk volna végig a vietnami háborút és azóta nem láttak volna... nekem nagyon fura, de ugyanakkor roppant mulatságos, kedves és barátságos. Persze, tudom, el akarja adni a kis portékáját mindenki. De a magyarok ilyen akkor sem tudnak!

Az árakat illetően: szomorúan jelentem, az iszlám világban nem népszerű a karácsony utáni akciók hagyománya. Ugyanakkor - megjegyzem - így is olcsóbb, mint a "túloldal". Elképesztő hatékonysággal, mindössze egyetlen óra leforgása alatt felújítottam a komplett munkaruha kollekcióm:

• 2 pár alkalmi cipő,
• 2 öltöny (méretre igazítva a helyszínen - ráadásul ingyen, csak hogy jelezzem, mennyivel járnak előttünk bizonyos dolgokban),
• 3 ing és
• 4 nyakkendő került a szatyromba.

Jó nagy szatyor lett. És tudjátok, mindezt mennyiért? Na jó, kellett sírni egy picit az egyedi árakért, de azért mindenhol kaptam az eredeti (helyi) árból is 15-30% kedvezményt... szóval az egész zusammen volt 74.000 forintnak megfelelő dénár. Minőségben nem alkuszom (amúgy Törökországban gyártott olasz márka minden, ahogy néztem), csak legalább olyat szépet és tartósat veszek, mint otthon vagy bárhol a "nyugati világban". Az ár viszont egészen elgondolkodtató. Otthon ugyanez reálisan úgy 135-140.000 lett volna teljes áron, de szerintem 115-120 alá akciókkal sem menne... 

Vajon mennyi vámot, adót kéne fizetni erre az árutípusra, ha Magyarországra szeretném importálni? Szerintem még azzal együtt is rentábilis üzlet maradna - barátságos haszonkulccsal -, ha nagy(obb) tételben veszem/viszem. Kitört belőlem a vállalkozó... 

Ja, még annyit a "sírni az egyedi árakért" című fejezethez, hogy jó magyar módjára azt már nagyon tudok idegennyelven. Tudok kérni egyszerűbb ruhadarabokat, méretet, színt, cserét, modellt, na és kedvezményt. Megértem az egyszerű, de normál tempójú beszédet, még ha fogatlan is mondja azt. És bár nyilvánvaló, hogy nem vagyok helyi, mivel értelmesen reagálok a natív beszédre, gyakran kerülök bajba: ha ugyanis a felbátorodott eladók első mondatára egy rövid, de értelmes választ adok, gyakorta kezdenek olyan szavakat és mondatokat használni, amikből egy árva kukkot sem értek:) De legalább már eddig eljutottam. Most már legalább a pénztárcámon érzem a macedón tudásom! :P

Tegnap, viszonylag hosszú idő után ismét eljött a kedv-idő-lehetőség vágytrió tökéletes együttállása, minek nyomán kimozdultam Szkopjéból.

Állatkertbe szeretnék menni egy ideje (a szkopjeibe ma megyek), így megnéztem pénteken a neten, mivel kecsegtet a szófiai és a thesszaloniki. A szófiainak pofás kis (egynyelvű) honlapja van, olyan Veszprémi Állatkert hangulatot árasztva. A thesszalonikiről 2002-2005 közötti bejegyzéseket találtam, azokat is jellemzően görögül, amit még a Google Translate sem segített nagyon megérteni (csókoltatom a szerkesztőket). Mindegy, van, ez biztos. Időjárás-előrejelzés tegnapra: Szaloniki 16 fok, szófia 5. OK, eldőlt!

Szóval szombat reggel irány a Thesszaloniki Állatkert. Napfény, jókedv. Még az sem bír eltántorítani, hogy a görög határon 1 órát állok szervezési problémák miatt. (1 fő akkurátus vámos néz meg mindenkit, akit 4 oszlopban terelnek felé az útlevélellenőrök...) A körgyűrűn nem volt ám egyáltalán nehéz megtalálni az útbaigazító táblácskát, ami alig nagyobb, mint a lépcsőházban az emeletet jelző felirat. Á, dehogy! Bebukták, figyelek, tudtam, mit keresek. Helyi idő szerint 10.15-re ott is voltam. És 11.00-kor már ismét a kocsinál. Az okok:

1. Ez a hely olyan, mint a Budakeszi Vadaspark 20 évvel ezelőtti mása, nagyon lebutítva.
2. Annyi ember volt még így is ott (biztos a szép idő hatása), hogy olyanok voltunk, mint egy élő futószalag. Fix tempóban nyomorogtál előre, nem volt választási lehetőség és kilátás a ketrecekre, csak az előtted lévő apuka hátára. Csak egy kérdés: mióta kelnek a görögök ilyen korán?!

Gyors újratervezés: B pont, karácsony utáni leárazások feltérképezése, bevásárlás. Jelentem, megvolt. Szokásomhoz híven nem apróztam el: többek között 8 pulcsi sikerült beújítanom! Kellett már! :)

Hazafelé rutinból bementem az általam ismert egyetlen, közúti határátkelőn elhelyezett duty free shopba (Hellenic Duty Free), komolyabb vásárlási szándék nélkül, de azért bármire nyitottan - vásárlós napom volt. Gyerekek! Ilyen fancsali pofával és letörten nem emlékszem, mikor fordultam ki utoljára boltból. Perceken belül dühös is lettem. Felháborítónak találtam az egész kócerájt!

Szimptómák:
Elvben vámszabad területen van, és attól olyan nagyon nagyszerű, hogy a vám/áfa értékével csökkentett árakon árulja a termékeket (pia, bagó, parfüm, csoki, tech és divat cuccokat). A csokik úgy 20-25%-kal voltak drágábbak, mint pár órával korábban a városban (jó, persze a különleges darabok árát nem lehet összehasonlítani, de sajnos azok aránytalanul többe kerültek a többinél).
Az alkoholok a korábbról emlékezettnél 15-20%-kal kerültek többe (pedig vásároltam már itt párszor), a ruhák pedig úgy 30-40%-kal múlták felül a mostani (OK, hivatalosan akciós) bolti árakat. De az mégis fura, amikor egy Boggi ing (eredetileg 80 euró körül van) a Boggi boltban 40, a duty freeben 70 euró. Jó, itt az akció kifogás lehet. De akkor is egyértelmű: az eredeti árból is csak az adó egy kis részét engedik el.

Diagnózis:
Nem tisztességes, túl sokat akar. Hatalmas versenyelőnye, hogy 23%-kal kevesebbről indulhatnak az árai. Ehhez képest kb. 23%-kal drágább, mint a normál boltok. Ha így folytatja, bezár, mint a szerb vagy épp a bolgár határon volt egykori társai. Lehet, hogy szabályozás áll a háttérben, nem tudom, de igazából mindegy is, hogy saját vagy kényszerített üzletpolika: a (pejoratív) klasszikus magyar paraszt betegségét mutatja a hely: visszaél a vásárlók bizalmával és harácsolni akar. Ezt a piac megbosszulja.

Balkáni közlekedés, alapok: pipa. Azt is könnyű megszokni, hogy (népszerű nevén) jobbra kisívben fordulni minden körülmények között szokás (bár azt nem tudjuk, a vonatkozó szabály hogy rendelkezik...). Még akkor is, ha épp piros a lámpa. Gyalogosként ezt gyorsan megtanulja az ember: autós pajtásaink előszeretettel ijesztenek rá 50-es tempóban a zöld jelzés mellett/okán a zebrán csámborgókra.
Az egyértelműség és a forgalom gyorsítása érdekében gyakorta támogatják ezt a tevékenységet a nálunk is ismert kiegészítő zölddel. Ez így jól is van. Mondjuk az, hogy közben átmész egy zebrán, ahol szintén zöld, csak a gyalogosnak, a mi szabályaink szerint már kevésbé oké.

A szabály tehát egyértelmű és megszokható. De hogy szórakoztató is legyen, figyelmetekbe ajánlom az alábbi nyalánkságot:

A kép mai, ez Szkopje egy utcája 2011-ben. De mit is látunk valójában?

• A helyszín egy kétirányú kisutca, ami egy nagy, egyirányú főútra nyílik. Következmény: egyetlen irányba, jobbra lehet kifordulni, jogosan.
• Erre tábla és felfestés is figyelmezteti az egyszeri autóst.
• A biztonság kedvéért van lámpa is, hiszen a keresztút nagyforgalmú, háromsávos.
• Valaki azonban mégis úgy gondolta, jól jöhet egy kiegészítő kanyarodólámpa arra az esetre, ha mégis ki szeretnél fordulni, amíg alapvetően piros van. Így tehát amikor piros a lámpa (mint most), akkor ég a kieg. Ha viszont zöld, akkor telizöld. Olyat azonban még nem láttam, hogy valamelyik ne égne...

Lehetséges magyarázatok:

• A kiegészítő zöld itt arra utal, hogy nézz körül jobban, jöhet busz és gyalogos is, de alapvetően mehetsz. Mint bármikor, lámpa nélkül is.
• Kinn felejtették egy korábbi, jóval korábbi tereprendezés során.
• Valójában fogalmuk sincs, mi mire való.
• Valaki buzgómócsing volt.
• Jelentősen különbözik az ő KRESZ-ük a miénktől és egyszerűen tudatlan vagyok...

Azért egészséges emberben szinte azonnal felmerül a kérdés, hogy ha ki lehet fordulni bármikor, akkor vajon minek az egész... úgy megkérdezném a tervezőt!

Nem titok, sőt büszkeség: beneveztem. 200-as (hülyebiztos) rajtszámmal fogok küzdeni a túlélésért a Balaton Szupermaratonon. Ez persze édeskevés a teljesítéshez, ennyi eszem azért még nekem is van.

A felkészülést közel 3 hete kezdtem el. (Ha szakértőt kérdezel, ő azt mondja, 3 hónap késéssel - innen szép a kihívás.) Napi fél óra intenzív mozgás, hogy szokjam.  (Szakértőnk erre csak a fejét csóválja, és annyit mond: "ájáj".) Semmi diéta: jött szembe lángos, csoki, pizza, sültkrumpli... (Szakértőnk imára borul, hogy legalább ő tegyen valamit értem.) Jó, felszaladtam a Vodnóra is, de azt anélkül is megtettem volna szerintem, jókedvemben.  Az első két hét alatt így 3 kilót fogytam. (Szakértőnk ámul.)

Tegnap - örömmel jelentem - elkezdődött életem egy új szakasza. Beiratkoztam egy fitneszcenterbe. Mindenféle masinák, sok-sok ember, személyi edzők. A sok-sok emberből meglepően kevés a vékony vagy épp kigyúrt. A többség inkább duci, átlagos. Nem éreztem magam furán közöttük. Nagyon érdekes. Mindig azt hittem, ilyen helyekre átlagember nem jár. Talán majd kipróbálom otthon is, ha beválik. (Szakértőnk összevonja a szemöldökét.)
Úgy gondoltam, 2 hónapig (de amíg kinn havazik, jég és latyak van, mindenképp) ez lesz a bázisom. A cél az aktív mozgás, heti 5-6 alkalommal, alkalmanként 90-120 perc erejéig. (Az első nap bő 120 perccel kipipálva, szakértőnk aggódó arckifejezése kissé enyhül.) Főként futás vagy bringázás, esetleg ez az elliptikus izé is, ami van itthon is. Csak ott nem akar szétesni.
Első tapasztalatom a futópadról (egy 5 perces teszt után): érdekes kreáció, valószínűleg pont erre van szükségem általánosságban, de kétségkívül hozzá kell szoknom, mert az egyensúlyérzékem csúnyán bezavarja. Végig imbolyogtam a két oldala között. Ezen kívül nagyon zavaró volt, hogy nem bírtam eltalálni az ideális távolságot a  ránézésre elég gyorsan mozgó gumicsík forrásától, így mindig rá akartam lépni az azt borító műanyagra... ami bukást jelentő hiba. Mindegy. Összebarátkozunk. (Szakértőnk elmosolyodik.)

Hogy teljes legyen a felkészülés, amíg haza nem megyek, egy közepesen szigorú diétára is rászántam magam, a régi, jól bevált szokásoknak megfelelően. Csak nyers vagy főtt zöldség, gyümölcs és víz. Igaz, ezekből korlátlanul. Hetente háromszor husi, mert mégiscsak kell valami finomat is enni:) Azoknak, akik megijednek, hogy bármiféle fontos matéria hiányozni fog a szervezetemből: a reggeli joghurtot megtartottam, illetve a zöldség kategóriában indul a burgonya is... szóval korántsem halálra éhezésről van szó. Pl. a tegnapi vacsi egy egész kígyóubi, a mai ebéd fél kiló főtt kukorica mellé 900g (két adag) főtt karfiol volt. Ez hatalmas mennyiségű táplálék. A karfiol fele megmaradt, mert egyszerűen nem bírtam már megenni. Most az a desszert és a délutáni rágcsa is egyben. Van itthon több kiló alma, banán, narancs, krumpli, káposzta, uborka, grépfrút, miegymás. Még birsalma is. (Szakértőnk elismerően biccent.)

Tobzódom:) (Szakértőnk nem. Ő nem kap.)

A változatosság kedvéért ismét éjjel jöttem haza. Mármint Budapestről Szkopjéba. Az időjárás miatt nagyon aggódtam, mivel otthon -3 fok volt és havazott, amikor indultam. Kicsivel később azonban kiderült, hogy csak Pest megyében kapott leszállási engedélyt a fehér nyavalya, az út fennmaradó 800 kilométere száraz volt. Száraz. Ez fontos. Ami nedvesség ugyanis akadhatott, az garantáltan megszilárdult.

A szerbeknél szép tiszta volt az ég, Belgrádhoz érve már -10 fok volt. Ott a tapasztalatok alapján van egy időjárási választózóna, az északi és a déli részek klímája köszönőviszonyban sincs egymással (általában). Így volt ez most is. Belgrádtól Szkopjéig nem láttam soha többet -10 fok körüli meleget. -15-20 fok volt többnyire, a leghidegebb -23 volt KID hőmérője szerint.
Ez egy átlagosan fűtött autóban nem tűnik fel: minden zúzmarás, az út viszont szerencsére matt szürke. A benzinkutas fázik. Imádkozik, hogy szállj vissza vagy szaladj be a shopba, de ne állj mellette egy szál feltűrt ujjú pulcsiban. Ablakot mosni nem lehet, mert a mosókefe rég belefagyott a vödörbe. A vödör meg odafagyott a pulthoz. A pultot elvben csavarok rögzítik a töltőállomáshoz, ami pedig le van betonozva. Összegezve: nem lehet ablakot mosni a benzinkúton.

Aki elég balga, hogy az otthon elterjedt -19 fokos jelölésű téli ablakmosót töltse az autójába, itt nagy bajban van, mert az vidáman belefagy menet közben is már a csövekbe. Nekem -30-as van benne, némi -70-essel higítva, így a csőben még folyadék. De amint kipermetezem a belülről fütött üvegre, porszerű valami lesz, ami azonnal ráfagy az ablakra 120-as tempónál. Nem kérdez. Nagyon érdekes élmény. Olyat már láttam, hogy -10-en még csak jégvirágos lesz a szélvédő, ha menet közben mosom. De olyat még nem, hogy havazik, ha meghúzom a kart!

A hideg persze az autók indítására és motormelegítésére is hatással van. A vranjei hegyek között (átlag -20 fok) sasszézva figyelmes lettem valami fényre az út mellett egy autó alatt. Narancsos fény, mint a tűz. Satu! Visszatolat, poroltó megragad, kiugrik, odasiet. Közben látja, hogy 2 ember fekszik a kocsi alatt-mellett. Frászt kap. Egyszer csak mozgásra lesz figyelmes: a két ember még él! Kicsit jobban megnézve éppenhogy ők okozzák a fényt: valóban tűz van!
Az van, hogy megdermedt az olaj a motorban és bizony az üzemanyag sem a megszokott likvid állagú, nem gyün. Ezért a kollégák úgy határoztak, két kisebb tábortüzet raknak korosodó, molyrágta kasztnijú furgonjuk alatt, hogy felmelegítsék az olajféléket... első sokkomban persze még felajánlottam, hogy eloltom, de aztán az egyik gyorsan elmutogatta, mi bajuk van és mutatta, hogy a kocsi alatt, középen ott van a poroltójuk készenlétben, ha robbanna. Jelzem, ha robban, már mindegy...
Látva meggyőződésüket, visszapattantam a kocsiba és igyekeztem elhagyni a helyszínt. Nem láttam/hallottam robbanást. Kerestem ugyan rendőrt az út mellett, de richtig nem láttam a következő sok-sok kilométeren. Csak remélni tudom, hogy megúszták élve.

Akárhogy is, ha Darwin-díjat nem is, kreatív különdíjat mindenképp adnék nekik ezért a kísérletért...