Nedy@Skopje

Jujj. Most látom, három hete szűntem meg entellektüel jeleket sugározni. Jó hír: IDEIGLENESEN!

Valójában nagyon is voltam, gondolkodtam, alkottam, csak épp 120%-ban lekötöttek a mindennapi feladatok. Nem unatkoztunk, mindig akadt valami, amin lehetett rágódni vagy épp nevetni.
Másik kifogás: a hideg beálltával necces a fűtés a lakásban. A frissítő alváshoz épp elegendő a hőmérséklet, de sajnos az aluminium burkolatú laptop már túl hideg ahhoz, hogy vágyam támadjon hozzáérni. Max. hozzáfagyni. Íme a MacBook egyik komoly hátránya! :)

Ami érdekes volt, hogy két héttel ezelőttig szokatlanul meleg volt Szkopjéban, nappal nem egyszer volt 20-22 fok is. Aztán megfordult a széljárás, nem kaptunk több meleget a görögöktől. (Nem tudom, ez az esemény milyen relációban van azzal, hogy ismét elutasították a macedónok EU-jelentkezését, de gyanús az időbeli egybeesés...)
Ehelyett a nyakunkba zúdult az otthoniak által már eleget szidalmazott és emlegetett hideg, havas trutymák. Ezen a héten +20 helyett -15-ök röpködtek. Meredek váltás, nem mondom. Kicsit azért nehezemre esett akklimatizálódni, pedig jobban szeretem a nagy hideget, mint a forróságot. Most már ismét elvagyok széthúzott dzsekiben is -10-ben, de a múlt héten kockára fagytam állig begombolva is.

Jut eszembe, éjjel, hazafelé jövet beszélgettem egy határőrrel. Természetes, hogy megnézik, mit hoz/visz az ember magával, de életemben először kérték, hogy nyissam ki a tank fedelét és a motorháztetőt is.
Én: - "Még sosem néztek be a motortérbe. Mégis mit keres?"
Ő: - "Sosem lehet tudni. Egyébként csak fel akartalak frissíteni egy kis mozgással."

Szimpi, nem? Összekapcsolja a bel- és a közlekedésbiztonságot. Egyébként teljesen egyetértettem vele. Tényleg. A -14 fokban elég volt 3 perc pulcsiban a kocsin kívül, hogy Röszkétől Kecskemétig remegjek max fűtés mellett is. :)

Szerb kollégája viszont szerintem nem emberbaráti szimpátia okán bosszantott fel a múlt héten hasonló (vagy épp még pocsékabb) időjárási körülmények között. Miután autóztam 400 kilométert szakadó hóesésben, az első rendszámtáblámon mintegy egy centi tükörjég figyelt. A keretnél is kijjebb ért, olyan vastag volt. Ugyan a rendszám a jég átlátszósága okán olvasható volt, ő mégis azt kérte, ugyan takarítsam már le, hogy még jobban láthassa. Gondolta, majd elkezdem kaparászni (legalábbis tett egy utalást egy mozdulatával erre), ő pedig röhög a bódéjából.
Hát nem. Hátraszaladtam a jégoldóért, befújtam az egészet, szóltam a havernak, hogy 2 perc múlva jöhet megnézni az eredményt és visszaültem a meleg kocsiba. Morc lett egy picit. De aztán 2 perc múlva elengedett, mert tényleg sikerült a menőver és leoldódott a jég.

Így járt!

Az is lehet, hogy itt fel sem kel. Vagy nem tudom. De biztos süt, mert valamitől nincs hideg, sőt: 16-18 fok van napközben. Hm... ja! Amikor reggel megyek dolgozni, akkor félhomály van, de amikor ráérek nézgelődni (kibámulni az ablakon itthon vagy az irodában), mindig vaksötét van odakinn. Talán mégsem kel fel, csak reggel jobb a látásom, estére elromlik. Vagy mégis felkel, de csak mutatóba, hogy jobb kedvem legyen. Ez a legéletszerűbb...
Kompenzáció gyanánt ugyanakkor, ha véletlen látok is valamit, szinte mindig esik. Ez statisztikailag teljesen védhetetlen és inkorrekt, de igaz. Ez a borzalmas valóság. Egy száraz, hideg helyen kéne lennem, ehhez képest időnként már-már szubtrópusinak hat a klíma.

Mondjuk arra a napi 2x25 percre, amit az utcán töltök, majdnem mindegy is. De azért mégsem. 

Lassan egy hónapja nem történt semmi értelmes dolog hétköznap, munka után - az iratos sztorit leszámítva, aminek lassan hófordulója lesz. Nem ünneplem, csak jeleztem. Ma is fejedelmi vacsorát csaptunk Áronnal - itthon. Hazafelé jövet szereztem egy doboz tojglit. Méretjelölése SS... de nem kell rosszra gondolni... nem is SuperSmall: ez itt az extra nagy méret jelölése tojásban! Találtunk bele félig döglött kolbászmaradványokat és csonkolt paprikahullákat a hűtőben, összeegyengettük őket, a mikróban felújítottam hozzá a másfél hetes száraz kenyeret és még egy kis dobozalja tej is jutott mindkettőnknek. Finom volt! Igaz, nem ért meg egy fotót, nem mondanám sokkal rosszabbnak, mint bármelyik éttermet. Bár emlékeim már egy picit talán csalnak.

Még másfél hét ilyen elvonó van előjegyezve. Közben viszont már nagyon gondolkodom, hogy a mostani - remélhetően tényleg szabad - hétvégén hova menjek. Szaloniki vagy Szófia? Mindkettő nagyon vonz... de ha tud valaki jobbat, minden további ötletet szívesen (meg)fogadok, jöhetnek kommentben! :)

Jó másfél hete nem írtam. Nem írtam, mert egyszerűen nem volt időm. Persze az elején még esetenként lett volna miről, de érdekfeszítő részleteket mostanra elfelejtettem. Ezért kell minden nap blogolni!

Alapvetően azért nem jelentkeztem, mert belejöttünk munka fronton. Alvástól alvásig robotolunk. Jószerivel semmi sem történik azon kívül napközben. Egy-egy vidám pillanat persze mindig van, de az mégsem egy komplett esemény. Nincs semmi különös, minden OK. Pár hét alvással kombinált,  az irodán kívüli világ felfedezését mérsékelten támogató, mentális kihívásokban viszont egyáltalán nem szűkölködő munkaterápia, aztán jöhetnek újra a kalandok! :)

A hétvégén Thesszalonikibe akartam menni feltöltődni, mert azt mondta az előrejelzés, hogy 20-21 fok lesz és napsütés. De mostanra kiderült, hogy ez csúszik 2 napot... ahogy a szkopjei jóidő is várat még magára. A változatosság kedvéért ismét jó ideje szakad az eső. Fogalmam sincs, hogyan lehet, de a statisztikai éves átlag többszöröse leeshetett már szerintem az elmúlt másfél hónapban, amióta ünnepnapnak számít minden napos nap...
Otthon bezzeg havazik. Ennél az is jobb!

Szófiába már-már kínos hirtelenséggel távoztam szombaton, így nem volt időm felkészíteni titeket, mi is fog ott várni engem. (Vagy valami ilyesmi.) Én viszont készültem, a határon, várakozás közben volt bőven időm elolvasni a bekészített leírásokat, mind a várost, mind Bulgáriát illetően...

Szófia (avagy София) tehát Bulgária fővárosa. Méretét és népességét tekintve nagyjából ugyanazt tudja, mint Budapest (az agglomerációt elhagyva): 492 km2, 1.376.461 lakos (2010, 10%-os növekedés 2009-hez képest!). Érdekesség: 1880-ban mindössze 20.501-en éltek itt.
A várost alapvetően három részre osztanám: a belvárosra, a modern (üzletinek tűnő) negyedre és a többi, szürke részre, aminek szép részén népköztársasági maradványként/emlékként kockalakótelepek éktelenkednek. Amúgy és egyébként hivatalosan 24 kerülete van. Ebben is hasonlít számos testvérvárosának egyikére, Budapestre. Sőt, abban is, hogy Szófiát Szófia megye veszi körül, amibe maga a város nem tartozik bele. Tehát egy bolgárnak nem kell hosszasan magyarázni, hogyan lehet, hogy Budapest nem Pest megyei település... jippi!

Szófiát szokás Európa egyik legrégebbi fővárosaként jellemezni, mivel már Kr.e. 59-ből is van róla feljegyzés. Serdica (avagy ómagyarul Szederőc) volt a neve az ókorban, már a Kr.e. VIII. század óta itt élő trák (kelta) eredetű Serdi törzs okán. Én eddig azt hittem, a kelták erre nem jártak... Egyébként a Serdica név egészen a XIX. századig jól tartotta magát, de mára csak egy metrómegálló elnevezése őrzi az emlékét a városban.
Kora és földrajzi elhelyezkedése miatt erre a városra hatványozottan igaz, hogy aki csak erre járt, elfoglalta, feldúlta, épített (és így hagyott) itt valamit az utókor számára. Római, görög, természetesen bolgár és oszmán maradványok, emlékek is vannak szerte a városban és persze az egész országban. Amúgy a bolgárok "csak" 809-ben vették birtokba a területet a szlávoktól. 1382-1878 között ráadásul csak félig volt az övék, hiszen hivatalosan az Oszmán Birodalom Rumélia nevű tartománya voltak. Igaz, Szófia ennek is a központja volt már. Alekszandr Nyevszkij vezetésével, orosz segítséggel sikerült felszabadítani végül a török uralom alól a várost és az országot - ennek köszönhetően A.N. nevével igen gyakran lehet összefutni a mindenféle táblákon városszerte (neveztek el róla többek között székesegyházat, teret, utcát és minden mást is, amit csak lehetett).

Közlekedését tekintve nekem kifejezetten otthonos: busz, metró, troli és villamos is jár itt. A troli különösen kedves felismerés volt: pont ugyanazt a modellt használják, mint mi, csak ők sokkal érdekesebb (és csúnyább) színeket használnak felületi korrózióvédelem címszóval. A belváros környékén autóval itt sem egyszerű az élet, mivel  az egyébként széles és jól járható főutakról egy szempillantás alatt bejuthatunk a szűk, kockaköves kisutcák dzsungelébe. Parkolóhelyért szombat reggel imádkozni célszerű.

A belváros építészeti stílusára (a XIX. század végén a Monarchiából hívott építészek munkája nyomán, Budapest belvárosához hasonlóan) leginkább a bécsi szecesszió jellemző (mindenféle neobarokk, neorokokó, neoreneszánsz és neoklasszicista beütésekkel, ahogy kell), amelynek amúgy otthonos, ezáltal számomra könnyen megszokható egyhangúságát remekül oldják a régebbi korok emlékei, pl. a Nyevszkij székesegyház,  a török fürdők, dzsámik vagy éppen a római kori leletek, bár minél tovább és messzebbről nézem, annál több a bauhaus és a modern hasáb is a képben. Alapvetően gyönyörű, értékes.

Kulturális szempontból természetesen szintén kiemelkedő jelentőségű: múzeumai hada mellett nagyon híres egyetemeiről (az Ohridi Szent Kelemen Egyetem egyrészt a leghíresebb, másrészt muszáj megemlítenem, hogy érezzétek, mégis hol járunk). Emellett a rendszerváltás óta dinamikusan fejlődik a város: üzleti negyede mellett modern kulturális szórakozási (köztük sport és koncert) lehetőségek széles tárháza érhető itt el. Rekreációs szempontból is nagyon ott van: tó, parkok, ligetek mindenfelé, uszodák sora, sőt, még golfpályák is vannak a városban és szűk környezetében. Érdemes jelezni ugyanitt, hogy Szófiának is van "saját hegye", a Vitosa. A lábánál elterülő Vitosa Nemzeti Park szintén könnyedén és gyorsan elérhető a városközpontból.
És ha már Vitosa: a város 550 méteren van a tengerszint felett, klímája számomra nagyon szimpatikus, kissé párás kontinentális, 10,5 fokos évi középhőmérséklettel, 580 milliméter körüli csapadékszinttel.

Röviden összefoglalva véleményem a városról: NAGYON TETSZIK!

Bővebb információ a Wikipédiából magyarul, illetve a valóban érdeklődők számára angolul is elérhető.

Szétmegy a fejem!

Egész eddig viccesnek találtam a Skopje 2014 programot, amiről már bő két hónapja be is számoltam a Reggeli kultúrban. Ennek lényege, hogy új világot épít a macedón nép (helyett és nevében az állam), hogy megteremti a saját múltját és megalapozza jövőjét - turisztikai szempontból mindenképp. Nem mellesleg valószínűleg arányait nézve a világ egyik legnagyszabásúbb államilag koordinált művészettámogató akciója is ez egyben.

Szobrok sora emelkedett eddig is a belvárosban, a Kale (a vár) az elmúlt 3-4 évben újjáépült, felújították a Kőhidat és most épp barkácsolnak egy borzalmasan hatalmas szökőkutat a város közepére, mert találtak még egy talpalatnyi szabad területet. Kicsit talán zsúfolt lesz, de mindenképp eredeti...

Az viszont, hogy egy eddig nagyon is használatban lévő területre, egy kereszteződésbe, és nem mellesleg a mi irodaházunk mellé építsenek egy DIADALÍVET... nem lelkesít. Nagyon nem. (A képen a háttérben az a SOTE-szerű viskó a mi irodaépületünk. További érdekesség, hogy a baloldalt, a lámpa hátterében lévő épület ma nagymértékben, egészen konkrétan tök másképp néz ki, mint a látványterven... ami nem jó előjel.)

Egyrészt biztosan sok fényt fog elvenni, be fogja szűkíteni a teret, másrészt szerettem a helyén lévő taxiállomást, harmadrészt - és nyilván ez most a legfontosabb - nagyon zajos móka! Most épp a korábbi infrastrukturális elemek légkalapács  általi kivégzése folyik. Rombolása, megsemmisításe, pusztítása. Technikai szempontból szétbarmolása. Megértem, elfogadom, csakhogy az ablakunk kb. ugyanannyira szűri ezt a zajt, mint a napfényt. SEHOGY.

A szemem is a légkalapács ritmusára ráng mostanra. Így nehéz lesz dolgozni. Ráadásként pedig sajnos nem úgy néz ki, hogy ezt az izé a srácok holnapra felhúzzák, inkább úgy, hogy az egészet a lehető legtovább elhúzzák...