A visszajelzések alapján többen fennakadtatok, mint árvízi hordalék a dunai stégeken, hogy hogyan is van ez a dolog a macedónok karácsonyával. Nos, nem csak a macedónok ünnepelnek most (természetesen).
Az történt ugyanis, hogy bár a karácsonyt minden keresztény december 25-26-án ünnepli, amióta ezt a hagyományt kitalálták, történt némi korrekció a naptárban.
Ceasar nagyon ügyes és tehetséges ember volt, Kr.e. 45-ben megreformálta a korábban elég viccesen kipótolgatott, toldozott-foldozott naptárakat. Ez, azaz a Julián naptár majdnem teljesen jól is sikerült, csak annyi malőr csúszott a dologba, hogy 128 évente keletkezett egy "plusz nap", avagy egy nap eltolódás a valódi időszámításhoz képest egy adminisztratív baki okán. (Bolygónk ugyanis nem pont 365 nap alatt kerüli meg a napot, de még csak nem is a minden negyedikként beszúrt szökőévnek megfelelően 365 nap 6 óra, hanem inkább a sokkal nehezebben modellezhető 365 nap 5 óra 48 perc 46 másodperc alatt.) Bukta.
A XVI. századra már a mai klimatikus változásokhoz hasonló, közel fél hónapos (12 napos) eltérést észleltek a mezőgazdaságban és így az egyházi ünnepek kapcsán is a népek, így muszáj volt kezdeni valamit a hibás képletezéssel. Megoldás: a Gergely-naptár!
Nem is lennénk emberek, ha a világ egyik fele nem gondolta volna úgy, hogy ő jól elvan a kis hibás időzítésével, a másik pedig úgy, hogy a korrekció fontos és szükséges. Az ortodox keresztény egyház sincs ezzel másképp. Ők is kettészakadtak. A vallás képviselőinek egyik fele megmaradt a klasszikus Julián naptárnál, másik felük pedig - most figyelj! - a Gergely-naptár átvétele helyett annak algoritmusa alapján korrigálta a meglévő időrendet, így ma az ún. újjuliánus (avagy javított juliánus) naptárat használja.
Következmény: a juliánus naptárat alkalmazó ortodoxoknál idén január 6-ra esett a polgári időszámítás tavaly december 24-éje, azaz tegnap volt szenteste.
Folyomány: náluk logikus módon a mi naptárunk szerinti január 7-én ünneplik a karácsonyt!
Agyament, de amitől még nehezebb megérteni, hogy most akkor ki mikor mit hova, hogy ugyanez a január 6. a gergely- és az újjuliánus naptárat használók körében is egy másik ünnep, a vízkereszt napja. (Ezek idővel természetesen nem fognak egybeesni, de most épp ott tart a csúszás, ezért vagyunk megzavarodva.)
Ha már vízkereszt: van az ortodoxok keresztényeknek egy számomra nagyon érdekes szokása ehhez a naphoz és ünnephez kötődően. A pátriárka (illetve a helyi egyházi elöljáró) a vízbe dob egy fakeresztet, amelyért a hívők beugranak és amelyet megpróbálnak megszerezni. Akinek ez először sikerül, annak boldog, szerencsés, egészséges éve lesz. ( - Feltéve, hogy nem fagy halálra vagy kap tüdőgyulladást a vízben, tekintettel arra, hogy a kontinentális részeken januárban nem épp bikinis strandidő fogadja a hívőket - a Szerk.)
Van még valami. A keresztények számára a vízkereszt a karácsonyi ünnepek lezárását jelenti. Az ortodoxok szerint viszont Krisztus vízkeresztkor született (ennek örömére január 19. is ünnepnap pl. Macedóniában idén!). Ez számomra nehezen értelmezhető probléma, meglehetősen paradox. Ezek szerint ők először karácsonyoznak, majd 2 hét múlva ennek tiszteletére megszületik a kis Jézuska. Vagy valami ilyesmi. A felénk bevett szokás nekem logikusabbnak tűnik, ha a betlehemi történetet is hozzávesszük... de nem kell nekem mindent értenem.
Ha már karácsony, jegyezzük meg, hogy még az ajándékozási szokások is merőben eltérnek a keresztény világ különböző részein is: az ortodoxok tehát mostanság, de pl. a hollandok december 5-én este, Szent Miklós (alias Mikulás) tiszteletére adnak "nagy" ajándékot egymásnak, mi december 24-én, míg például az olaszok Epifania ünnepén, azaz vízkeresztkor. A naptárakról, a reformokról, és az egyházszakadásokról, egyedi szokásokról is valószínűleg több lexikonnyit lehetne írni...
Napközben workshop (a téma mellékes, a lényeg:), 8 ember egy asztal körül megbeszélget. Meg csipeget. Elcsipeget egy kiló mogyorót, 2-3 kiló mandarint, egy nagy csomag ropit, piskótatallért, kekszet, és amit még talál. Előétkezik. Délután egyre időzítve, a vacsorát előkészítendő, finom ebédet rendel: 100 darab kebab, úgy fél kiló miszlikbe aprított vöröshagymával. Meg persze a rendes éves sóadag és némi darált csípős paprika vagy épp peperoni kíséretében. Maradt. Éppen. Jóllaktunk. Nem csak éppen..jpg)
Apró baki, hogy a naplementéig 2 óránk volt. Sebaj. Bepattantunk 2 autóba és irány a hegy! Persze ebben így semmi veszedelmesen különös nem lett volna, úgyhogy csavartunk rajta egyet: négyen a korábbi bejegyzésekből már ismerős, kutyarágta, de egyébként majdnem vadi új Lada Nivával mentünk. Amit én vezettem. :)
Ezek után még dolgoztunk egy picit, majd este eljött a nap fénypontja, a várva-várt ünnepi vacsora. Kenyérbe sütött szerencsepénzzel, sok-sok nevetéssel, evés-ivással. Megint fáj a hasam, olyan degeszre ettük magunkat. Pedig most kivételesen nem volt túlzott az előétel mennyisége, és a főétel után pont koppon zártunk a desszertekkel is. Vadas vacsora volt, előételként grillezett vargányával, mindenféle savanyúságokkal, baconbe tekert aszalt szilvával és hasonló finomságokkal. Desszertként palacsinta, panna cotta meg valami csokis szuflé volt - de ott már szerintem mindenkinek mindegy volt minden. Persze becsületből bepusziltuk.
Utolsó kommentek