Jujj. Most látom, három hete szűntem meg entellektüel jeleket sugározni. Jó hír: IDEIGLENESEN!
Valójában nagyon is voltam, gondolkodtam, alkottam, csak épp 120%-ban lekötöttek a mindennapi feladatok. Nem unatkoztunk, mindig akadt valami, amin lehetett rágódni vagy épp nevetni.
Másik kifogás: a hideg beálltával necces a fűtés a lakásban. A frissítő alváshoz épp elegendő a hőmérséklet, de sajnos az aluminium burkolatú laptop már túl hideg ahhoz, hogy vágyam támadjon hozzáérni. Max. hozzáfagyni. Íme a MacBook egyik komoly hátránya! :)
Ami érdekes volt, hogy két héttel ezelőttig szokatlanul meleg volt Szkopjéban, nappal nem egyszer volt 20-22 fok is. Aztán megfordult a széljárás, nem kaptunk több meleget a görögöktől. (Nem tudom, ez az esemény milyen relációban van azzal, hogy ismét elutasították a macedónok EU-jelentkezését, de gyanús az időbeli egybeesés...)
Ehelyett a nyakunkba zúdult az otthoniak által már eleget szidalmazott és emlegetett hideg, havas trutymák. Ezen a héten +20 helyett -15-ök röpködtek. Meredek váltás, nem mondom. Kicsit azért nehezemre esett akklimatizálódni, pedig jobban szeretem a nagy hideget, mint a forróságot. Most már ismét elvagyok széthúzott dzsekiben is -10-ben, de a múlt héten kockára fagytam állig begombolva is.
Jut eszembe, éjjel, hazafelé jövet beszélgettem egy határőrrel. Természetes, hogy megnézik, mit hoz/visz az ember magával, de életemben először kérték, hogy nyissam ki a tank fedelét és a motorháztetőt is.
Én: - "Még sosem néztek be a motortérbe. Mégis mit keres?"
Ő: - "Sosem lehet tudni. Egyébként csak fel akartalak frissíteni egy kis mozgással."
Szimpi, nem? Összekapcsolja a bel- és a közlekedésbiztonságot. Egyébként teljesen egyetértettem vele. Tényleg. A -14 fokban elég volt 3 perc pulcsiban a kocsin kívül, hogy Röszkétől Kecskemétig remegjek max fűtés mellett is. :)
Szerb kollégája viszont szerintem nem emberbaráti szimpátia okán bosszantott fel a múlt héten hasonló (vagy épp még pocsékabb) időjárási körülmények között. Miután autóztam 400 kilométert szakadó hóesésben, az első rendszámtáblámon mintegy egy centi tükörjég figyelt. A keretnél is kijjebb ért, olyan vastag volt. Ugyan a rendszám a jég átlátszósága okán olvasható volt, ő mégis azt kérte, ugyan takarítsam már le, hogy még jobban láthassa. Gondolta, majd elkezdem kaparászni (legalábbis tett egy utalást egy mozdulatával erre), ő pedig röhög a bódéjából.
Hát nem. Hátraszaladtam a jégoldóért, befújtam az egészet, szóltam a havernak, hogy 2 perc múlva jöhet megnézni az eredményt és visszaültem a meleg kocsiba. Morc lett egy picit. De aztán 2 perc múlva elengedett, mert tényleg sikerült a menőver és leoldódott a jég.
Így járt!
Utolsó kommentek