Délután fél 4 körül sikerült elindulnom haza. Mármint hazahaza. Budapestre. Az érdeklődők kedvéért kiemelem az elején: megérkeztem egyben, rendben.
Persze bő 800 kilométeren mindig történnek dolgok...
Szkopje: sosem látott autótömegek és dugó, mindenki ment, amerre látott. Többen gondolták például úgy, hogy a járdán előzni tuti, de láttam a zebrákat használó autóst is (aki így ment keresztül egy nagyobbacska kereszteződésen, illetve többeket figyeltem meg egy közparkon való átkelés (értsd: keresztülcaplatás személygépjárművel) közben. Mindenki dudált, a lámpák értelmüket vesztették. Fél tucatnyi koccanásos (bár ezek már inkább normális ráfutásosak voltak a károk alapján) baleset. Tüntetés, síppal, dobbal, transzparensekkel vonuló tömeg a parlament környékén. Röviden: őrültek háza! Sosem láttam még ilyennek Szkopjét.
A fura és az ember idegeit kissé próbára tevő kezdés után alapvetően teljesen jó utam volt. Leszámítva két dolgot. Az egyik, hogy a dél-szerb hegyek között sikeresen belefutottam egy kb. 20 kamionból és 10 egyéb járműből álló "mozgó dugóba". Ezzel az a baj, hogy az ember fia ezen a kb. 100 kilométeres, egyébként is örökkévalóságnak tűnő közúti (azaz nem autópálya) szakaszon a legjobb esetben is legfeljebb 80 km/h sebességgel haladhatna (persze kismillió korlátozás borzolja az idegeit ekkor is), de miattuk csak 40-45-tel tud, ráadásul előzni sokszor kilométereken keresztül tilos. És ahol nem tilos, gyakran ott is lehetetlen. Kedvenceim az emelkedőn, kanyarban megjelenő táblák, amik kb. 50 méteres útszakaszon engedélyezik az előzést. Erős lehet a temetkezési lobbi. Ezúton gratulálok. Kivártam, figyeltem, és az egyébként nem túl embert próbáló etapból technikait faragva, alig 35 kilométer megtétele alatt haladtam el a 30 autó mellett. Képzelhetitek. Az olyan, mintha elmentem volna a Velencei-tóig közben...
A másik problémám: a magyar határt átlépve arra lettem figyelmes, hogy szép fehér paplannal van betakarva az autópálya mellett minden föld. Ez önmagában nem baj, valóban. Kifejezetten szép, egyedi természeti jelenség. A bibi ott van, amikor a takaró belóg az autópályára és az orrod hegyéig nem látsz hirtelen a tejfölben. Grrrrr! Ráadásul ez az izé a hűvös, párás időben nő a legnagyobbra. Mint a mostani. Brrrrr!
Jelentem, 28 fok és tűző napsütés volt ma Szkopjéban. Már nem az az igazi nyár, mint a múlt héten, reggel és árnyékban már kicsit hüsi, de azért kibírhatóan nagyszerű. Ehhez képest itthon mi fogadott? Köd, 10 fok! Köszi. Hiányzott ez nekem?
HAZA AKAROK MENNI!
Utolsó kommentek