Nos tehát: valamikor éjfél körül (vagy inkább után egy picivel) valahogy csak elhatároztam magam. Szófiába indultam hajnalban, egyetlen napra - impressziót szerezni. Tekintve, hogy egy Budapest méretű fővárosról van szó, azt hiszem, jelen esetben nem oszt, nem szoroz, 1 vagy 2 napot töltöttem-e el terepszemlével: elég határozott vélemény alakult ki bennem a nap végére!

Először is a legfontosabb benyomás: Bulgária nyugati része olyan elmaradott, hogy ha nem cirill feliratokat látok mindenütt, komolyabb gond nélkül meggyőzhető vagyok arról, hogy Albániában járok. Borzasztó és nyomasztó. Sokan (köztük én is) már azt sem értették, hogy került Magyarország az EU-ba, na de hogy egy (?) olyan vidék, amelyhez képest még a szabolcsi/nyírségi térségünk is fejlettnek hat?! Leginkább szörnyülködni bírtam csak a határtól Szófia felé haladva azon, amit láttam. Kicsit csalinkáztam, be-benéztem egy-egy kisebb/nagyobb lakott településre a szokásos stílusomban, hogy mást is lássak, ne csak a pompát. Ennek meg is lett az eredménye. Mire a fővárosba értem, már kis híján teljesen lemondtam a pompáról. Szófia külvárosa is merő dzsuva, szürke panelházak, romos, rozoga épületek, pocsék utak, rendezetlenség, gaz mindenfelé. Egyszerűen nem hittem el. Aztán valahogy csak rávettem magam, és elindultam felfedezni A belvárost.

Az első lépésektől kezdve úgy éreztem, egy másik világba csöppentem. Gyönyörű, lenyűgöző, fantasztikus: értékes és érdekes épületek gusztusos és szépen rendezett egyvelege köszönt rám. Nyüzsgő, élő város, a rendőröket leszámítva minden és mindenki barátságos és színes... nagyon-nagyon BIG LÁJK!

Nagyon hangulatos, tényleg. Főként a finoman melengető, érett színeket adó, verőfényes őszi napsütésben. Bár megnézném karácsony előtt is, mondjuk valami kis havazós képlettel. Szerintem úgy is kedves hely. Hangsúlyozom, a belváros... ami azért nem olyan pici... Ide bizony még megyek párszor! :)

Egy bajom volt csupán: morcosan érkeztem. Már a határon felbosszantottak (ezt majd az autós Reggeli kultúrban kifejtem), aztán később a köd és a lepusztult környezet egészen a negatív tartományig sodorta a hangulatom. Nagyon nagy mínuszból indult tehát ez a város, és végül mégis hatalmas pluszban zárt nálam. Viszont ha az országot nézzük... ott ettől a kontraszttól csak még tovább nőtt a mínusz. Drontenben nem sok olyan dolgot tanultam, aminek hasznát vehettem volna azóta, de ezek között van egy mondás, ami úgy érzem, most nagyon adekvát:

"You can never get a second chance for the first impression."

(A lényege magyarul: az első benyomás meghatározó...)