Életem első görög látogatása az ország második legnagyobb városába és kikötőjébe, egyben térségi központjába, Közép-Makedónia székhelyére, Thesszalonikibe (görögül Θεσσαλονίκη/Theszaloníki) vezet. Érdekes, hogy a név elejéről a "the" elhagyható mind a görögben, mind a magyarban, mégis ugyanezt a települést jelöli. Mit is mondhatnék pestiként? Megértem. :)
Hogy mi? Közép-Makedónia? Naja! Egy biztos: ez az egyik fő oka annak, hogy a macedónok nem fognak csatlakozni még egy darabig az EU-hoz. A névvita és az ezzel járó görög vétó. 
A zászlója kétségkívül görögös. A színek és a kellős közepén lévő érme... azért most ismét megörültem neki, hogy magyar vagyok: három csíkot mennyivel egyszerűbb megrajzolni kézzel? Jó, tudom, a Kossuth-címerrel vagy a nemzeti címerrel bővített verziót már nálunk sem lenne annyira trivi felskiccelni, de szerencsére (jelenleg) egyik sem hivatalos.
A város - nem meglepő módon, hiszen kikötőváros - 20 méterrel fekszik a tengerszint felett. Mérete hivatalosan megdöbbentően kicsi, mindössze 17,8 négyzetkilométer (emlékeztetőül: Budapest 525, Szkopje 1818). Viszont ehhez képest borzalmasan nagy a népsűrűsége: 20.449 fő/km2, ami a kis területen összezsúfolódó közel 364.000 lakosnak köszönhető (ez 2001-es adat, de 20 év alatt 10%-kal csökkent - kíváncsi lennék a frissebbekre!). Még a "szélesebb értelemben vett" város is csak 97 négyzetkilométer, viszont úgy már 773 ezer lakosa van. Ez bizony már egy komoly szám!
Bár Görögország ránézésre hatalmas, valójában nagyrészt víz. Alig 131.990 négyzetkilométer a hasznos területe, és ennek is nagy része élhetetlen, így a teljes népesség már tényleg alig több, mint Magyarországé: 11,2 millió fő. Ehhez képest már tényleg nagy koncentrációt jelent egy agglomerációval együtt 1 millió embernek otthont adó központ.
A város történelme igen gazdag. Mielőtt szemezgetnénk belőle, megemlíteném Thesszaloniki két leghíresebb szülöttjét (fogadjunk, hogy egyiket sem ide tippeltétek volna!):
- Szent Cirill (Metód tesója, a szláv írás egyik atyja, nem mellesleg II. János Pálnak köszönhetően testvérével együtt Európa társ-védőszentje - mik nincsenek... -, akit halála napján, Valentin napon, február 14-én ünneplünk), illetve
- Mustafa Kemal Atatürk (a híres hadvezér, a "törökök atyja", az első török elnök és miniszterelnök - mentségére legyen mondva, ő nem Görögországban, hanem az Oszmán Birodalomban született 1881-ben)
Szóval töri. Kasszandrosz makedón uralkodó alapította Kr.e. 315-ben, és feleségéről, Thesszalonikéről aki nem mellesleg a macedónok nemzeti öntudatának központi szereplőjének tekinthető Nagy Sándor húga volt, nevezte el. A név jelentése: "győzelem a thesszáliaiak felett". Önálló városállam volt úgy 150 évig, mígnem ráleltek és elfoglalták a rómaiak. Ez egyébként nem volt olyan tragikus, a fejlődés alapja volt a későbbiekre nézve: átvezetett rajta pl. a múltkor meglátogatott albán kikötővárosból, Durresből (Dyrrachium) Isztambulba (Bizánc) vezető 1120 kilométer hosszú út, melyet az építését el makedón helytartóról, Gnaeus Egnatius után Via Egnatianak neveztek el.
Korai keresztény és zsidó, később pedig szláv közösségek megtelepedésének színhelye, mely a Római Birodalom felbomlása után a Kelet-Római, majd a Bizánci Birodalom fontos, igaz, mindvégig csak második számú központja, az "ipar" és a tudományok, vallás fellegvára volt. Egyenletesen fejlődött egészen a XII. század végéig, amikor is a Bizánci Birodalom egyszer csak megdöglött.
Ekkor jöttek a normannok, meghódították, és lényegében teljesen leháborúzták Thesszalonikit. Szerencsére 20 év nyomor után a IV. keresztes hadjárat nyomán felszabadultak és fellélegezhettek a megmaradt lakosok - akik nem maradtak túl sokan a bizánc elleni sorozatos háborúk és kitelepítések miatt.
De végre újra nyugi, virágzás jött. Ugyan próbálták bevenni a katalánok, kicsit volt török, majd ismét bizánci, valamint velencei kézen is, ám végül II. Murat hódította meg tartósabb időre, 1430-ban. Innentől közel 5 évszázadon keresztül béke honolt itt, virágzó kereskedelmi és tudományos központi szerep jutott a városnak - multikultival! Görög, török, albán, szláv, zsidó: kiválóan megfértek egymás mellett évszázadokig.
Aztán a Balkán-háborúkban (I. Györgyöt itt merényelték meg 1913-ban!), majd a világháborúkban is "népszerű" csatahelyszín volt. Az első világháborúban az antant előbb elfoglalta innen indított támadásokat Bulgária irányába, majd a franciák fel is gyújtották. A másodikban tulajdonképpen ismét a szövetségesek okozták az elpusztítását, igaz, akkor azért, mert 3 évig volt német megszállás alatt és próbálták felszabadítani. Bombázták serényen...
Azt írják, a háború után sikerült gyorsan újjáépíteni. Na majd megnézzük! Mint ahogy a nevezetességeket is - amiből valóban nincs túlzottan rengeteg, de az Athosz-hegyi Köztársasággal együtt 2 napra bőven elégnek tűnik:
- a Kr.e. II. századból származó városfal maradványai,
- a Fehér Torony,
- a római palota,
- a Hipodrom,
- a régi színház,
- a török kori dzsámik és minaretek a belvárosban,
- a szintén török, faházikókból álló óváros, Ano Poli,
- de hogy kicsit kiegyensúlyozzam: templomok egész sora,
- Atatürk szülőháza.
Bár a Wikipédia próbál meggyőzni, nekem igen gyanús, hogy a Hagia Sophia nem itt van. Merthogy azt Isztambulba rejtették. Az angol wiki szájt szerencsére nem nézi be ugyanezt. Érdemes átolvasni azt is, rengeteg, a magyarnál sokkal több érdekes dologról ír.
Ilyen például a közlekedés: ők is metrómizériában vannak. Pont, mint a mi négyesünk: az egész város feltúrva, sok-sok év késés, és már most utálja mindenki (pedig nekik ez lesz az első). Amúgy itt csak busszal és vonattal lehet közösségi közlekedni. Ja, és repülővel. A keretes szerkezet (Közép-Makedónia) jegyében megemlítem a repterük nevét: Makedonia International Airport.
Nos. Erről ennyi sok is. Most megyek és megnézem magamnak! Azért... kicsit olyan cseberből vederbe érzésem van... :)
Utolsó kommentek