Ma két érdekes dolog történt. Nem, az eső már egyáltalán nem érdekes, meguntam! Szóval kettő, ezen kívül.
Az első, hogy Kristijan ma beszerzett egy csomó (6 vagy 7) új telefonszámot és ezzel együtt jópár olcsó, már-már eldobható telefont is. Lefordítva: mától új flottánk van, nekem pedig van macedón mobilom! Azt ugyan még nem tudom pontosan, ez mennyire lesz hasznos eleme az életemnek, de kétségkívül lehetőségek egész tárházát jelenti.:)
A másik: miután a múlt héten ettünk egy nagyon jót a mexikóiban, nem lehetett kérdéses, hogy nem kell sokat várni az ismétlésre. Ma, egyfajta "búcsúvacsoraként" (hiszen holnap este már valahol Szerbia útjain fogok kalandozni hazafelé) ismét ellátogattunk, ezúttal Gáborral és Imrével hármasban az Amigosba.
Ezúttal azonban nem voltam olyan falánk, mint a múltkor: most hagytam magamnak 5 másodpercet a látvány megörökítésére, mielőtt nekiestem elpusztítani a leveskémet, ami ismét Gazpacho volt. Ez híg, hideg paradicsomleves, mellé pedig apróra vágott paprika, hagyma és paradicsom kutyuléka - amit gondosan beleborít az ember a löttybe az első mozdulattal. Az íze olyan, mint egy jól fűszerezett paradicsomlé, csak némiképp nagyra nőttek benne a rostos alkotóelemek.
Majd tanúbizonyságot téve hihetetlen önuralmamról (egyben bátorságomról és pofátlanságomról is), lefotóztam a második fogást, a tulajdonképpen ecetes erős paprika darabkával töltött csibefasirtnak megfelelő finomságot is, amit egy igencsak nehéz, de roppant stílusos vasedénykében tálaltak:
Mivel a paprika így csak finom volt, de csípős nem, egy-két fasirtocskára csepegetettem öntöttem bőséggel az itt a teríték általános kellékei között számon tartott jalapeno és habanero extraktumokból. Az biztos, hogy a mexikói konyha nem a jó magyar "kétszer csípős" kategória, legalábbis a nyelvemen nem éreztem a paprikát. Viszont... "egyszer csípős" még lehet... kiderül, ki derül!:)
Utolsó kommentek