Már majdnem elaludtam, amikor egyszer csak hatalmas robbanás rázta meg az ágyamat és fényesség lett a szobában. Nem álmodtam. Lőnek, robbantanak: HÁBORÚ!
Ja nem. Valaki kitalálta, hogy a szomszédos blokkból tűzijátékot rendez (érdekelne, mi okból). Én persze előrohantam, mint Zrínyi, minden erkélyen kinéztem és csakhamar realizáltam, mi a stájsz: nekem kb. szemmagasságban robbannak a tőlem légvonalban alig több mint 40-50 méterre lévő épület tetejéről fellőtt rakéták. Hatalmas robaj, irtózatos füst, odalent pedig káosz. Két baleset 1 percen belül a kereszteződésben. Az autósok is megzavarodtak, erre senki sem számított. Gondolom, a rakéták és minden égő dolog is rájuk hullott. Kiváló! Nagyszerű szervezés, köszönjük!
Mintegy 5 perc durrogás, a végén már egészen megszoktam. Sajnos menet közben jött egy századnyi rendőr, vagy 4-5 autóval, nínózva. Szerintem azért lett vége. Most már itt vannak az első tűzoltók is. Nagy a lárma, mindenki dudál. Valami nagyon éghet, mert világos van a tér lődözés felőli részén. KÁOSZ. Nem láttam szinte semmit a füsttől.
Azt hiszem, megértettem, miért olyan lelkesek a gellérthegyiek, ha tűzijátékról van szó... pedig ilyet biztos nem láttak még ők sem!
Utolsó kommentek