Ma este volt szerencsém megízlelni a tagliatelle bolognese macedón, pontosabban Pelister-féle verzióját: kapufa!
A macedónok nagy rajongói az olasz konyhának és egyáltalán a kultúrának, ennek megfelelően van vagy 7-8 olasz(os menüvel rendelkező) étterem a város általam ismert részén. De pl. Ohridban, a tóparton szinte csak olaszos nevekkel és menükkel lehetett találkozni. Az elvárásokat persze nem lehet a legjobb toszkán ristoranték szintjéhez igazítani, de az, hogy legalább felvegyék a versenyt az otthoni olasz éttermek színvonalával, szerintem reális igény.
Ohridban a "Cosa Nostra" elnevezésű pizzériában ettem egy 10-es skálán 7-esre értékelhető, ámde ár/érték arányban 9-esig felkúszó saját (házi) kreálmányt. Kiinduláskéntnem rossz: látom benne a biztos alapot és a fejlődés lehetőségét!
A Pelisterről korábban ejtettem már szót: a legjobbak közül való hely. Az már csak az én gonoszságom és kíváncsiságom eredménye, hogy nem tud megfelelni a monteveglioból hozott igényeimnek maradéktalanul. Egyrészt a tésztaételek itt - ahogy a világ túlnyomó részén - nem előételek, így olyan adagot hoztak, hogy belepistultam. Ez nekem magyarként nem okozott törést, de a hagyományokat figyelembe véve nem helyénvaló.
A tészta tökéletesen volt elkészítve, optimális keménységű maradt - máris a magyarok előtt jár! A szósz mennyisége és állaga, illetve a külön edénykében tálalt parmezán állaga és finomsága egyaránt kiváló volt. Az illata... nem volt erős, nem hagyott nyomot. Egyetlen furcsaságra figyeltem fel: a tányérom szélét finomra vágott petrezselyem borította. Az vajon hogy került oda? Mit csinált ott? :O
Ránézésre tehát 10-esre értékeltem (az elkészítési idő mondjuk 50 perc volt, de fogjuk rá, hogy a többiek vacsorájával bíbelődtek, ezt csak a végén dobták össze, ez így a jó ütemezés címszó által kompenzálja, hogy majdnem éhen haltam...). Jött a kóstolás!
Paradicsomos tészta sajttal. Semmilyen más íze nem volt. Szonty. Még egy falat, újrapróba. Semmi. Kispórolták a fűszereket?! Valószínűleg nem jutott bele elég. Sajnos a szósz ízetlen volt. Ez bizony így csak 5 pontot ér. Átlagosan tehát legyen mondjuk 7 (szigorú vagyok és lefelé kerekítek, mert számomra az íze többet ér, mint a látványa).
Utolsó lehetőség: ár/érték arány. Mennyi is volt? 239 dénár, ha jól emlékszem. Az úgy 4 euró, azaz egy fél adag ára Olaszországban. És ezért kaptam kb. 4-5 adagnyi, kielégítő ízű olasz tésztát. Na jó: megadom a 8 pontot összesítésben! Azzal, hogy ha legközelebb is kispórolják a bazsalikomot és az oreganot, reklamálni fogok és felezem a pontszámot!
Hazafelé vettünk Gáborral sült gesztenyét. Annál az árusnál, aki a múlt hétig grillezett kukoricát árult (amit ugye 2 alkalommal próbáltam... de nem különösebben nyert meg). A gesztenye finom! És nagyon olcsó: 30 dénár (úgy 140 forint) 10 deka, azaz kb. 10 szem. Ez otthon ideális esetben is 300 forint lesz a tél közeledtével! Szóval itt kell magam degeszre ennem...:D
Még egy érdekesség volt a mai vacsi körül. Taxiztunk oda-vissza, és sikerült két kommunikatív, de idegen nyelvet nemigen beszélő taxist (ami egyébként meglepő, de általános) kifognunk. Az első alkalommal Szilvi ült elöl, és a taxis 2 perc alatt szabályosan belezúgott. Érdeklődött a nemzetisége felől, a svéd és a német között hezitált. Láthatóan nagyon tetszett neki a kollegina. Ez némi aggodalomra adott okot nekünk (a hátsó sorban utazóknak), mert enyhén alkoholszagú leheletén túlmenően igen keveset nézte az utat, sokkal többet Szilvit. Végül kiderült (megmondtuk), hogy magyar, aminek a bácsi roppant mód megörült, lelkesen mondogalódott (nem értettük). Aztán szerencsére véget ért 4 perces utunk és kiszállhattunk. Szilvire neheztelek, mert nem használta ki a helyzetet és kellett fizetnünk...
Hazafelé én ültem elöl, mert már rutinosan tudom elmagyarázni, hova, merre is menjünk a központból. A sofőr szimpatikus, beesett arcú, borostás kétkezi munkás benyomását keltette. A jármű mozgásképes volt, sőt, ha kellett, meg is állt. Méghozzá olyan féktávot vettük egyszer, hogy már mindhárman kitapostuk a padlót és letéptük a kapaszkodókat. A bácsi csak ment nyugisan. A világítás aligha égett. Nem is kell, végül is vaksötét van, este 9. Spórolhatunk ezzel. Úgy 2 perc hallgatás után pilótánk felém fordult és érdeklődni kezdett, honnan jöttünk (úgy tűnik, ez volt a nap kérdése a rádióban vagy az újságban). Viszont engem végigmérve neki valamiért nem a svéd/német vonal rémlett be. Az Irak/Irán pályáról vélt eredeztetni. Khm. Meglepett. De vajon ez jót vagy rosszat jelent?
Utolsó kommentek