Alapvetően büszke vagyok a rendszereinkre. Minden kalamajka, berögződés, bosszantó apróság ellenére roppantul gyors és gördülékeny minden. Azt gondolom, ezt mindenki elismeri: 4 óra alatt elintéztem mindent! Macedóniában egy személyi vagy épp útlevél beszerzése 2 éves procedúrával jár. Gyorsítottan 3-6 hónap. Nem hivatalos gyorsítással (ún. "kenőpénzzel" - gondolom, nem tudjátok ti sem, mi lehet az), tovább faragható az időtartam.
De nem mindenki aggódik az érvénytelen doksik miatt. Pl. a reptérre menet a taxissal a szép új autójáról, a most kialakuló új VIP flottájukról és hasonló témákról beszélgettem, amikor (ismerve autóvezetési előéletem) megkérdezte, nincs-e kedvem vezetni az autót. Na igen. Ez Macedónia, nem Magyarország. Kedvesen visszautasítottam, és elmeséltem, hogy épp azért megyek repülővel, mert nincs többek közt jogsim sem. Hátra pillant, megvonja a vállát: "Nekem sincs." Ez volt az a pont, ahol nagyot nyeltem...
Sofőröm később elmagyarázta, hogy idén járt le a jogsija (egyébként van minden kategóriára), és ennek tudatában már tavaly kért időpontot a hosszabbításra. De csak 2011 februárjára kapott időpontot a fényképezéshez. Addig egy ideiglenes fecnivel rohangál, ami tanúsítja, hogy vár.
Tanulság:
1. Náluk ez a bizonyos fecni érvényes vezetéshez. Ebben előttünk járnak. Ennek persze oka van:
2. Náluk a várakozási idő 2 év, szemben a mi "azonnalunkkal" (ami legyen 7 munkanap átlagban). Ennyivel vagyunk mi előrébb. Így szidjuk a magyar rendszert!
+1: nálunk a jogsi igénylése 4000 HUF, azaz úgy 16 euró, náluk normál ügyintézés mellett 40, "hivatalos" gyorsított eljárás esetén 80 euró!
Na most szóljon bárki bármit a magyar eljárásokra... nem tudjuk, milyen jó világ van már nálunk. Persze, nem Svédország, valószínűleg sosem lesz. De nem is onnan indultunk!
Utolsó kommentek