Az volt az eredeti terv, hogy elmegyek Thesszalonikibe, illetve meglátogatom az onnan egyes források szerint köpésnyire fekvő, korábban már említett kolostorköztársaságot.
Szombat reggel 4-kor kipattantak a szemeim, fél ötkor el is indultam itthonról. Elképesztően nagy köd, mindössze +2 fok az ország közepe felé, konkrétan Veles környékén. Mintegy 25-30 kilométer hosszan 60-70-nél többel egyszerűen nem lehetett menni az ótópályán. Pedig teljesen egyedül voltam. A határig mindössze 2 autóval találkoztam abban az irányban. (Lehet, hogy egy csomót észre sem vettem? :))
Ha már határ: október 23. itt is ünnepnap (ők is forradalmaztak, csak épp a fasiszta elnyomókkal szemben), úgyhogy szombaton a macedónok kirajzottak Görögország felé, - gondolom - bevásárolni. Mint a magyarok Parndorfba. Ennek a hullámnak a legelejét kaptam csak el, így 20 perc alatt jutottam át odafelé a határon. Vissza ugyanez 2 volt (időzóna átlépést nem számoltam bele:P). Apropó vissza: tudtátok, hogy van dutyifree shop szárazföldi határátkelők között is? Mert itt létezik! Elvben csak a Görögországot elhagyók vásárolhatnak itt, a gyakorlatban természetesen egész iparág épül az itt vásárolni szándékozókra: busszal hozzák őket és átsétálnak a határátkelőn... majd feltankolnak cigiből és piából:) Nem kell csodálkozni, ezt mi is pont így csinálnánk szerintem.
Hellász földjén verőfényes napsütés, a csúcshőmérséklet mindkét napon elérte a 20-21 fokot. A Thesszalonikit elkerülő körgyűrűn úgy döntöttem, a Chalkidiki-félsziget felé veszem az irányt, 1-2 óra múlva jövök vissza. Aha. Hogyne.
Egy kicsit megállunk itt, mandarint szedünk az út szélén egy fáról (lásd az illusztrációt balra) ott, narancsot amott és ha érett lett volna, bizony a citromot sem vetettem volna meg... szedtem 1-2 szem olivabogyót is (most szüretelik épp, és ajánlották, hogy kostoljam meg). Fontos: az olivabogyó nyersen fehérember számára nem fogyasztható! Egyszerre keserű, savanyú és csíp. Borzasztó íze van. Szerintem átvertek... :S
Az első napom teljes egészében a félszigeten töltöttem. Szerintem itt 3-4 napig is ellennék. 2 alkalommal is pancsoltam az Égei-tengerben (a keleti és a nyugati nyúlványon is), keresztül-kasul autókáztam, rengeteg szép és érdekes dolgot láttam. Egészen hihetetlenül tiszta a tenger és - amit én korábban sosem láttam - kavicsos a partja. Nem is lenne baj, ha nem öklömnyi lekerekített szikladarabok hevernének ott. Ezeken nagyon nehéz a be- és kijutás a tengerbe!
A látvány amúgy egészen elképesztő: kék tengerből és/vagy egymásból kinövő kisebb-nagyobb (1-2000 méteres) zöld dombocskák (lásd lejjebb), olajfaligetek és az út mellett az említett déligyümölcsök. Érezni, hogy közelebb vagyok Kánaánhoz.:) Viszont egyre messzebb Szalonikitől. Ouranopolis (az Athoszhoz legközelebbi, még járható település) úgy 115 kilométerre van - a legrövidebb úton. Én persze sokkal többet mentem odafelé, de szándékosan és megérte. Sajnos azonban erről a településről csak egy irányba vezet út. Hívjuk zsákfalunak. A másik irányba csak gyalog vagy hajóval.
Esélyem a kolostorok meglátogatására egy nap alatt ezzel nullára csökkent. Szonty. Majd máskor! Teljesen kimerültem az egész napos vándorlástól (rengeteg autózás mellett vagy 5-6 órát aktívan sétáltam is, így, bár sötétedésre elértem Thesszalonikit, annak felfedezése a vasárnapi napra maradt.
Ma ennek örömére hatalmas városnézést csaptam, a szokott technikával: az autót letettem egy tetszőleges helyen (GPS koordinátákat azért feljegyeztem a biztonság kedvéért:) ), majd elindultam az orrom után.
Mivel a város egy öbölben, hegyoldalon fekszik, logikus gondolatnak tűnt folyamatosan lefelé menni az utcácskákon, amíg valami azonosítható ponthoz nem érek. Siker! Egy templom! Mi ez? Na ne! Agia Sophia! (Időközben kiderült számomra, hogy az agios/agia a "szent" szó görög megfelelői. - MÁS: itt balra nem az van, mivel ott tömeg volt, nem lettek jók a fotók.) Előtte rácsos ablakos rendőrségi busz és két tucat kommandós. A biztonság kedvéért megkérdeztem őket, javasolt-e a városnézést, de kiderült, csak az egyik haverjük nősült épp. És kivonultak sorfalat állni. Nem voltam ott, amikor történt, de kíváncsi lennék, neki is ütögették-e ritmusosan a pajzsot a gumibottal, terelték-e a T. násznépet bármilyen technikával haza vagy épp oszlatták-e őket könnygázzal...
A part felé menet (illetve később fel-le-fel-le a hegyre és a vízhez többször is, ahogy épp kedvem szottyant) rájöttem, mire emlékeztet ez a város: a part menti rész olyan, mint a francia vagy olasz riviérán (a kikötőknél, jachtok nélkül) - jacht helyett ma vitorlásverseny volt! 
Az előváros Milánó (vagy épp Párizs - lásd Saint Denis) lepusztult, szürke, 2+2 sávos, ipari elővárosi negyedét idézte, azonban kicsit beljebb már Brüsszel jutott eszembe: széles, 4-5 sávos, egyirányú utak, 5-6 emeletes, stílusos épületekkel. Még följebb a tipikus dél-európai kisvárosokra jellemző szűk, meredek utcákon megközelíthető, egymás szájába lógó 2-3-4 szintes mediterrán házikók, mindezeket pedig egy csomó római kori (és így nagyban Rómára emlékeztető) rom tupirozza teljesen egyedi egyveleggé. Helyi idő szerint 11-ig teljes kóma, sehol senki. Majd délre, mintegy varázsütésre, hihetetlenül nagy élet és gyalogosforgalom lett mindenhol a városban. Pedig minden bolt zárva! Egyszerűen csak rajzanak az emberek, örülnek az időnek, nézik a versenyt a tengeren, csacsognak, sétálnak, esznek, kávéznak. Annyira idilli!
Amíg bírtam szusszal, mendegéltem. Cél és terv sem volt. Ami megtetszett, megnéztem. Főtér, ott az egykori török fürdőben kiállítás is, romok: Agóra, Rotonda, régi városfal, bástya (micsoda kilátás nyílik onnan a városra!), óváros, újváros, kikötő, Fehér Torony, HelExpo, egyetem, templomok sora. Biztos csak jó napom volt, de még mindig úgy gondolom: nagyon szép! Nem mondom, 3 nap valószínűleg elég lenne, hogy elkezdjem megunni, de egy mindenképp kevés belőle.
Be is véstem az agyacskámba, hogy muszáj egyszer nyaralás címszóval visszajönni ugyanerre a környékre, minimum 1 hét erejéig!
Persze azért volt olyan is, ami nem tetszett. Nem is kevés. Például az a bizonyos üdvözlet a határon. Aztán az utak állapota és minősége. Ez nem EU színvonal. A Balkánra jellemzőbb. Az utak mennyisége/kapacitása is elégtelennek tűnik: most, szezonon kívül is teljesen tele voltak a város körüli utak. Mi lehet itt nyáron?
A másik a benzinár. Mit nyavajgunk? Átlagosan 1,5 euró. A szórás mondjuk durva: 1,43-tól 1,69-ig láttam mindenfélét, a móduszt úgy 1,487-re tenném. Különösen mókás úgy nézve, hogy hazafelé jövet a határ előtt többször figyelmeztetnek (csak görög és német nyelven!), hogy most tankolj, mert ez az utsó kút. Ja. Itt. A határ másik felén meg ott vár a megbízható minőségű MakPetrol (én tényleg szeretem). A kettő között szerencsés esetben 10 perc és 4 kilométer van. Valamint 45 centnyi eltérés LITERENKÉNT! Nagyon durva. Ennek ellenére nem voltak kígyózó sorok a macedón kútnál, amit nem teljesen értek. Egyébként az sem tetszett, hogy alapvetően minden igen drága - az itt és otthon megszokott árakhoz képest. :(
Ha már nem szeretem és nyelv: nagyon szép és jó, hogy mindent görögül írnak. Végül is mi is magyarul írunk mindent. De borzalmasan bosszantó! Matek órán ugyan megtanultam a görög ábécét, de abból 10-15 betűs szorzatokat sosem képeztünk, amit már kiolvasni is értelmes lett volna. Nem kis küzdelem volt hozzászokni a helyzethez. De erről bővebben az autós élménybeszámolóban!:)
Még valami: ettem egy gyrost délben. Finom volt, de valahogy az otthoni autentikusabb hatású. Itt fogták a pitát, rátették (nem bele) a husit, a hagymát, némi sült bacont, összetekerték, tettek rá sültkrumplit és leönötték mustárral és ketchuppal. Amerikában nem lepődtem volna meg ezen a megoldáson, de itt?!
Összességében: nagyon aktív, nagyon szórakoztató, kaland- és élménydús, roppant fárasztó hétvége volt. Megérte!
Utolsó kommentek