Újra itthon!

Komolyan mondom, kimerített ez a pár nap, amit otthon töltöttem. Alapvetően nem vagyok egy überszociális lény, de most nagyon látványossá vált, mennyien vannak körülöttem, hány ember örül meg (vagy legalábbis tetteti hitelesen) az érkezésemnek, milyen sokan szeretnének beszélni és/vagy találkozni velem. Nagyon jó érzés és köszönöm mindenkinek! DE!
Sajnos Csak egy fejem van, ráadásul egyetlen tér-időkontinuumban élek. Ebből adódóan nem tudok mindennel foglalkozni, amivel szeretnék. És ezen még az a tény sem segít, hogy "pedig én vagyok Nedy". :)
Csak néhány momentum a pénteki tréninget követő, igencsak mozgalmas hétvégémből (az ügyintézésen túl): a legfinomabb édességek megutálása egy időre túltöltés okán a solymári Zazzi nevű dizájncukrászdában (mindenképp látogassátok meg, ha tehetitek!) Brigi szülinapja kapcsán, autós bolyongás Dobogókő és Szentendre érintésével, ebéd Szigetmonostoron, dunai bólya célbadobálása kaviccsal a szentendrei sziget partjáról Alexszel, F1-reggeli, főzőcskézős ebéd és nem utolsó sorban gokartozás Zsuzsival és Balázzsal... huhh! Kimerítő volt, ugyanakkor nagyon feltöltött! Köszönöm mindenkinek! (Ettől függetlenül jövő hétvégén valami sokkal nyugisabbat szeretnék csinálni:P)

Most újra Szkopjéban, holnaptól nagyüzem. Az út érdekes volt, főként onnantól, hogy megtámadott egy nagy sötét felleg és teleköpkörészte a szélvédőm (csókoltatom a mosós srácokat, akik csak félig viaszozták be a szélvédőm... fél órán keresztül olyan homály volt a kilátás, hogy... remélem csuklott minden felmenőjük!), majd hatalmas tengereket varázsolt az útra is. Hajót szerencsére nem kellett kerülgetnem. Előttem menni viszont ma nem volt jó ómen: egy alkalommal kutyát, kétszer pedig madarat ütött el az éppen előttem haladó autó... szegény mindegyik!:(
Bejárattam a reggel feltetetett féli gumijaimat. Első tapasztalat: az autóm pontosan olyan, mint egy gokartba oltott, frissen olajozott bulldózer. Bővebben: szinte hallod a lánctalpakat, olyan borzalmasan zajos és nagyon sokat is fogyaszt, és (sajnos csak ehhez képest) dinamikusan rongyol előre... Na mindegy. Ha ez az ára annak, hogy télen is kirándulhassak mindenfelé, hát legyen. Majd megszokom. Most azért picit duzzoghatnékom van...
Úgy tűnik egyébként, nem volt teljesen indokolatlan KID téliesítése, mivel fordult az időjárás kockája: most itt van 8 fok és szakadó eső, otthon pedig 15 és napsütés. Ettől most nem vagyok annyira boldog. Vagy inkább egyáltalán nem. Mindegy, csak elmúlik egyszer. Szeretnék már futni menni és jó lenne kipróbálni az új objektívem is! 

Süüüüss feeeeel naaaaaaaap!

Még valami: boldog névnapot, Cicám!