Nem gondolhattátok, hogy ezt kihagyom! :)
Mintegy 8-9 órát, összesen bő 500 kilométert tettem meg autóval Albániában. Ez alapján a következő 10 pontban tudom összefoglalni az autós közlekedés alapvető érdekességeit (az olvashatósági kritériumok  és a munkaidő figyelembe vételével ma ebből 5 pontot dolgozok ki, holnap pedig még további ötre számíthattok).
Elöljáróban annyit, kezdő és vidéki vezetőknek szakirányú továbbképzés hiányában erősen ellenjavallott. (A kalaposoknak valószínűleg tökmindegy.)

1. Nem minden autó Mercedes. Csak minden második. Mondjuk volt olyan periódus, amikor egymás után 23 darab ilyen "második" típus jött szembe. Ez az az ország, ahol valószínűleg bárki szétszed és működőképesen összerak neked egy Mercit. Vagy szétszed bármit és összerak belőle egy Mercit. Bekötött szemmel, hátrakötött kézzel, kipufogón keresztül. Suzukival viszont bajban lennél...
2. Gépjárműpark: az autók másik fele alapvetően két részre osztható. Vannak nagyon régi roncsok vs. új, de gyaníthatóan külföldön dolgozó albánok által fenntartott autók. (A traktorokat, két- és háromkerekű, házilag hekkelt motorokat most kihagynám a játékból - ezek kora felbecsülhetetlen, tempójuk halálos.) Gyanúsan sok az olasz és belga rendszám (a göröggel a szűrésben nehéz mit kezdeni, hiszen szomszéd ország). Ha tippelnem kéne, olyan 20 év körülire tenném az autók átlagos életkorát.
   Ez az a korkülönbség (mondjuk KID-hez képest), amit már minden úttípuson megérzel. Emelkedőn és lejtőn, kanyarban mindenki atomcsiga. Egyenesben viszont csak a többség. Szerintem az autók többsége nem tudja elérni a 80-as tempót mára. A maradék viszont simán megy 160-at (valóban!) ugyanott. Szóval gyakran kell előzni, de fontos szabály, hogy nézz előtte és közben gyakran a tükörbe. Úttalan utakon is érezni a különbséget: ahol a Swifttel rendes ember legszívesebben megállna és visszafordulna, ezek a régi dögök simán átzúznak 20-30-as tempóban. Valószínűleg tehát nekik volt igazuk, amikor Mercedes-temetőt képzeltek az országukba.
   Apropó, ha a Merciket kell kétfelé osztani: vannak a sárgák (tojáshéj, kicsit sárga, sárga, kukoricasárga, kanárisárga, barackszín stb.), és a nem sárgák (szürke, szürkébb, ezüst, fekete, piros, világoszöld, olajzöld, rozsdabarna, rózsaszín, hupikék stb.). A Pantone színskálát javasolnám ezek alapján bővíteni...
3. Útminőség: vasárnap délelőtt, Durresbe menet, attól mintegy 80 kilométerre járva még azon gondolkodtam, hogy - OK, csak országos, sőt, nemzetközi jelzésű főúton közlekedtem - az utak minősége egészen jó, ha nem kiváló. Olyan, mint mindjuk az észak-olasz főutak. Időnként van egy-egy pici úthiba, de egyébként borzalmasan szélesek (4 kamion vígan elfér egymás mellett), simák. Szóval így gondoltam. Aztán egyszer csak népmesei jelleget öltött az egész: hol volt, hol nem volt. Konkrétan eltűnt egy pár kilométeres szakaszon az útburkolat. Maradt a fehér köves út és a hatalmas kátyúk. Kicsivel később autópálya-építésbe botlottam - és ezzel együtt szintén egy köves földútba. Persze láttam én mellékutakat, de nem merészkedtem rájuk. Tényleg nem vitték eddig túlzásba az aszfaltozást. :(
4. Üzemanyag: a benzin olcsó, 260-300 forint között láttam. Azonban a kéntartalma 10-100 ppm között mozog. A benzinkutak kicsit sem bizalomgerjesztőek általában, viszont gyakorta pont olyanok, mint a vadnyugati filmekben... Náluk a 96-os oktánszámú (avagy EURO5) a "normál" benzin, de találkoztam 89-essel és 103-assal is út közben! :)
5. Úton: nem annyira meglepő annak, aki jár/járt már hasonló, szegény, elmaradott régiókban, de azért mindenképp vannak érdekességei: az út szélén gyakorta sétálnak, álldigálnak gyalogosok. Ők általában egy-egy iránytaxira várnak, ugyanis ez a helyi tömegközlekedés. Az iránytaxik 90%-a Ford Tranzit. A Mercedes után ezért úgy gondolom, a második leggyakoribb márka a Ford. Ebből is elképesztően sok van!
   A gyalogosok azonban időnként viszik magukkal állatkáikat is: kutyagolhat előtted csacsi (puttonnyal vagy utánfutóval), boci, lovacska, sőt, haladt át előttem birkacsorda, kecskenyáj és még pulykaraj is! (A helyi Lludazh Matyi terelgette őket bottal a kezében...) Meg kell szokni, nagyon kell rá figyelni. Sok a kóbor kutya is, de ezek valahogy értik az albán közlekedési stílust: elütve csak macskát láttam, azt sem sokat.
   
   Végül egy találós kérdés. Mi az: hatalmas vakondtúrás betonból, előtte 2 műanyag kerti szék és egy napernyő? Rendőrség!
   Igen... mindenképp érdemes megemlékezni a Magas-Albániát jellemző bunkertúlcsordulásról. Kicsik és nagyon szerte-szana. Nagyon félhettek. Mondjuk ennek ismeretében érthető, hogy érintetlen környezet a hegyvidékeik nagy része. A fene se kívánkozik ezek közé...
   
   Folyt. köv. holnap az alábbi pontokkal:
   
   
6. KRESZ
7. Gyalogosok
8. Traffipax
9. Sebességviszonyok
10. Szerpentin