Ismét Szkopjéban!
Mivel úgy volt, hogy Imrével jövök ma, ezért reggel az irodában kezdtem. Budapesten. Pár óra aktív molyolás után/közben kiderült, hogy mégis útitárs nélkül maradok (Imre a repülő mellett döntött)... így csak az iPodom és skizofrén kriticizmusom fog szórakoztatni ezen a bő 830 kilométeren.
Igazából már-már jó utam volt. A tempóm nagyszerűre sikeredett, a határokon egész gyorsan átjutottam (20-25 perc számomra már a "nagyszerű" kategória). Úgy nettó 7 és negyed, bruttó 8 és fél órát jöttem ma. Na igen... ez azt jelenti, hogy úgy 75 percet állva töltöttem...
A határátkeléseken (kétszer 20-25 perc) és az autópályák fizetőkapuinál való várakozáson túl (ebből van 6 darab, darabonként átlag 2-3 perc) megálltam tankolni is egyszer, valahol Belgrádtól 80 kilométerre délre, otthonról úgy 500 kilométerre. Leginkább muszájból, de azért jól esett végre mozogni is úgy 5 órával az indulás után. Ilyenkor normális esetben 10-12 perc alatt szoktam végezni a tankolásból, ablakmosásból és mosdólátogatásból álló szertartással, de ez ma nem így volt. Túl sima is lett volna az út, ha így van. Kibabrált velem a technika örgöde. Egy MOL kútnál tankoltam (támogassuk a magyar ipart), OTP terminálon (ami már csak a magyar ipar támogatásának következménye esetünkben) akartam fizetni kártyával... akartam. Hiába. Megdöglött a központi szerverük. Kártyás fizetés kilőve. Automata szintén kakukk. Állunk és nézünk egymásra a kutassal. Kellemetlen és bosszantó is egyben a helyzet, főleg, mert még csak nem is tudunk kommunikálni rendesen. Mindegy, a lényeget értettük. Vártunk. Sokat. Végtelenül rengeteg ideig. Nagyjából fél óra után, 7-8-9-10 (nem emlékszem pontosan) próbálkozás után sikerült végre lehúzni a kártyámról a pénzt. Már majdnem rendben is valék, amikor kaptam egymás után 3 SMS-t a banktól: egy sikertelen és 2 sikeres vásárlás a kúton... alacsony vérnyomás okozta fáradékonyság kizárt.
Az egyenlegem most ránézésre rendben van, de a tranzakciókat még nem könyvelték le a netbankban. Holnap talán már tudok biztosat is. Már nem aggódom annyira.
Érkezést követően első dolgom volt birtokba venni az új szobám (mivel Imre kiköltözött), majd elrongyolni a közeli boltba, ami az itt népszerűnek tűnő Tinex hálózathoz tartozik. Pontosabban szélsebesen felfedezni azt. Vettem vacsinak valót (semmi különöset - más szóval ma elmarad a nagy zabálás), némi gyümölcslevet, joghurtot, illetve körülnéztem, mik vannak még. Megnyugtató és kiábrádító egyszerre. Globalizált világban élünk, ez a bolt nem más, mint egy átlag CBA méretű Interspájz - színvilágát és árszínvonalát tekintve is. A polcokon nagyrészt ugyanazok a márkák és termékek, általában ugyanannyiért, sokszor picivel drágábban is, mint otthon. Nem mondom, a választék pazar! (És ez erősen elgondolkodtató...) Éhen halni nem fogok, az már biztos, sőt. Még egy zöldségest kell azért találnom valahol, mert ez nem jött be annyira. Végszükség esetén.
Holnap készítek képeket is, ehhez most már fáradt vagyok. Elteszem magam holnapra, az lesz a legjobb mindenkinek!
Utolsó kommentek