Újabb mérföldkőhöz érkeztünk! Kezdek önállósodni.
Ma munka után elsétáltam a Ramstore nevű bevásárlóközpont felé, vettem ezt-azt, majd hazacsámpáztam.

Már korábban elkezdtem élénkebben ismerkedni a mindennapi szituációk (pl. köszönés, fizetés), illetve a környezetemben lévő tárgyak feliratai kapcsán a makedón nyelvvel, de most valahogy olyanom is volt, hogy aktiválom a szürkeállományom. Hazajöttem hát és nekiláttam a legfontosabb dolgok kigyűjtésének, kiszótárazásának és füzetbe vésésének - az olasz nyelvtanulás mintájára (ami kétségkívül sikeres pilot projektnek tekinthető a témában). Meglátjuk, ezzel mire jutok. Első benyomás: a szavakkal sok baj nincs, kiejteni nem mindig egyszerű a mássalhangzó-torlódásokat, de majd megszokom. A nyelvtan ráér:)

Nagyjából másfél óra tanulás után úgy éreztem, szükségem van egy kis mozgásra is. Átvedlettem hát futóruhába és elszaladtam a városközpont irányába, hogy tegyek egy látogatást a Vardar mellett futó kerékpár-, séta- és futóútnál. Kellemes, szépen karbantartott környék, sok-sok mozogni vágyó emberrel, de nem vészesen sok látnivalóval. Az volt a célkitűzés, hogy futok úgy 10-12 kilométert. Alig 26 perccel indulás után sötétedett rám, így visszafordultam. Ekkor 5,7 km-nél jártam a GPS szerint. Hazafelé sikerült ismét gyorsulnom egy picit (mintha csak két szigetkört futottam volna - időben és távban is stimmel kb.), így végül 50:44-gyel zártam a mai 11,4 km-es "átmozgató" edzést. Kifejezetten jó idő. Ahhoz képest pedig főleg, hogy a térdem még mindig fájdogál. Eszem én a porcerősítőt, a gyümölcsöket, pihentetem sokat és kímélem mozgás közben is (füvön futottam nagyrészt, nem is betonon), de... a sérülés már csak ilyen. Lassan gyógyul. Mindegy. Van még másfél hetem a maratonig. Addigra minden OK lesz! :)

Ismét itthon, a frissítő zuhanyt követően támadt egy ötletem és körberohantam a fényképezőgéppel, hogy megörökítsem a lakást néhány szögből. Just to give an impression.

A szobám. Stílusában nem épp rokokó (talán nem is baj, bár lehetne picit kevésbé steril is), de a célnak kiválóan megfelel. Majd megszokom, berendezkedem. A felső szinten van, ami már részben tetőtér (ezért ilyen vicces irányú a plafon). Hosszúkás, a végén egy teregetős-sportolós szoba van, az ágy mögötti kis helyiség pedig a saját fürdőszobám (lásd második kép).
Kicsit nagyobbhoz vagyok szokva, de egyébként teljesen otthonos, praktikus. Pista bácsi jó munkát végzett itt is: víznyomásért urbánus esőtáncot kell járni.

A szobámból kilépve jobbra van a gardrób és az a bizonyos másik szoba, ahol a múltkor aludtam... tudjátok: ahova még pár lépcső megmászásával lehet feljutni.
Ha egyenesen megyek, pár lépés múlva kiérek az emeleti teraszra, ami észak felé néz. Gyönyörű a kilátás éjjel-nappal.

Sajnos most nagyon magas a levegő páratartalma, így nem látni tisztán a nem is olyan nagyon távol lévő, de borzalmasan nagy hegyeket. Ha szép idő lesz, megmutatom azokat is.Balra fordulva a hosszú emeleti előszobán eljutunk előbb-utóbb a "nagy közös" emeleti fürdőszobáig. Ez már jóval tágasabb, de funkcionalitásában így sem nyújt sokkal többet az enyémnél. Max. annyi előnye van, hogy itt kád is van - de azt ezer éve nem használtam. Számomra nincs hozzáadott értéke.:)

A fürdőből kilépve (azaz visszafordulva a fenti előtérben a szobám irányába), bal kéz felé van Áron szobája. Nem kicsi, nem nagy, nincs túlbútorozva. Barátságos.
Ezzel a szobával szemben (azaz a fürdőből kijövet közvetlenül jobbra fordulva) található a felső szintre vezető lépcső. És az amellett lévő kétszer 3-4 négyzetméternyi tökéletesen elvesztegetett, használhatatlan, de lekövezett, a "semmibe kinyúló" rész. Vendégágyakat tudnék ott elképzelni, de csak nagyon józan vengédek számára, mivel onnan leesni nagyon fájdalmas dolog lenne...

A következő (3.) kép bal felső részén látható az egyik ilyen kiszögellés, alján egy lámpával. 

Az alsó szint lényegesen egyszerűbben elmagyarázható. A lépcső aljánál található előteret néhány oszlop választja csak el az amerikai konyhás nappalitól. Ez a helyiség van vagy 60-65 négyzetméter, amihez tartozik egy pici konyha és egy hatalmas, a Vodnóra és a most éppen kivilágított keresztre névő terasz is. Berendezése stílusos, de szerencsére nem ultramodern. A falak és a bútorok színe a millió féle módon változtatható megvilágítással kombinálva szinte biztosan gyorsan otthonos lenne bárki számára. A lépcső alatt nyíló ajtó a lenti fürdőszoba, ami közvetlenül is megközelíthető a nappalis képen látható ajtó mögött elhelyezkedő lenti szobából (ahol most Imre lakik).
Szóval szép kis lakás. Egyetlen apróság van, ami még mindig, napok után is frusztrál kicsit. A falakon fából faragott, egyébként nagyon szép és értékesnak tűnő afrikai/pápua maszkok vannak - amik azért nem éppen barátságosak félhomályban. Csupa tátogó, szemtelen, agresszív fapofa. Ha jól számolom, nyolcan vannak összesen.

Na jó. Mondjuk, hogy a tulaj ezeket szereti és gyűjti. (Ahogy tudom, a biztosításunk kiterjed egyébként ezekre a micsodákra is, tehát biztosan képviselnek valami pénzben is jól kifejezhető értéket.)

Viszont az, hogy ezeken a "látens 3D-s" műtárgyakon túlmenően van még 6 darab teljesen körbejárható, javarészt életnagyságú vagy kicsit még nagyobb afro/pápua torzó (sajnálom, nem tudom rendesen megkülönböztetni ezeket a sötétbarna/fekete faarcokat, de mintha nem lennének mindannyian egy rasszhoz tartozók)!
Művészi értékük megkérdőjelezhetetlen. Ámulatba ejtően, tényleg a megszólalásig hasonlítanak a valódi emberekre (bár nyilván feltűnik, hogy egy-egy nagyobb fakockából nőnek ki, ráadásul kicsit hirtelen ér véget a válluk/felsőtestük oldalt... és kezük sincs:) ). Most már nem félek tőlük, de azért gyakran nézek oldalra, hol egyikre, hol másikra, biztosan nem mozdult-e meg...

Ilyen helyen lakom, illetve lakunk tehát. Mit szóltok hozzá?