Miután a múltkor jól becselezve csak pár napnyi motyót vittem magammal Szkopjéba (aminek egy részét ráadásul kinn is hagytam), ellenben közben felmértem a terepet, ma már neki kellett látni a ruhatáram feltérképezésének és cél/szakszerű megosztásának. Merthogy ugye most egy darabig csak látogatóba fogok hazajönni.

Nem mondom, hogy izgalmas vagy hogy érdekes élmény, mert azért a Hollandiában, illetve Olaszországban töltött időszak során hozzászoktam ehhez, de kétségkívül kihívás. Emlékszem, mikor 2005 nyarának végén pakoltam: minden ruhát, használati tárgyat, kiskutya fülét hatalmas, temetődizájnos szemeteszsákokba zsúfolva nyomorítottam be a Ticoba. Azt hiszem, összesen 3 vagy 4, egyenként 20-25 kilós zsákot sikerült összehoznom. Alkalmi útitársaimmal együtt mindig agyig (szó szerint a plafonig) pakoltuk a kicsi autó teljes csomagterét, ledöntött hátsó üléssorral. Nagyon szép lehetett. De ment. A német pályán egyszer sikerült kiakasztanom a kilométerórát is egy durva lejtőn, erős hátszélben... :)
Arra még emlékszem, hogy a határon nagy népszerűségnek örvendtem mindig ezzel a csomagolástechnikával. A svájci határőrök rendszeresen érdeklődtek, mit szállítmányozok (a holland-olasz/olasz-holland utak során). Nagyon puttó, de praktikus, emlékezetes, pozitív. A ruháimat ugyan az utolsó szálig ki kellett vasalni az első használat előtt, de tkp. sikerült mindent, a legutolsó felesleges kacatot, focilabdát, könyvet és audiokazettát(!) is magammal cígölnöm. Az valahogy eszembe sem jutott, hogy pl. fogkefét és tusfürdőt a világ minden civilizáltabb pontján be lehet szerezni nagyobb nehézségek nélkül, így még mosóport is vittem magammal a biztonság kedvéért. Pedig a praktikus szemléletemről voltam híres. Kész szerencse, hogy nem a logikámról. Nagy égés lett volna.

Tanulva az előzményekből, most egy picit más technikát választottam. Most minden szükséges ruhát, cipőt és eszközt bepakoltam, a szép új bőröndömbe (amolyan fedélzeti bőrönd, szóval a legkisebb gurulós), az egyszerű kis (tényleg kicsi( sporttáskámba, valamint a notebooktáskámba. Pontosabban majdnem, mert egy öltöny és egy kabát figyel egy öltönyzsákban is. De ahhoz képest, hogy mosás nélkül is 2 hétre (ráadásul mindenféle tevékenységhez) elegendő öltözéket sikerült betaposnom ennyi helyre, ráadásul komplett fotóscuccal, a futáshoz szükséges ruhákkal és kiegészítőkkel, illetve 2 laptoppal, szerintem teljesen jól oldottam meg a feladatot. Legyetek rám büszkék! (Ha másért nem, hát...)

Lenne egy kiemelt kérésem van holnapra: a T. határőrök kíméljenek meg a kipakolástól! A múltkor még úgy-ahogy vicces volt (csak borzalmasan lassú), de most egyáltalán nem tetszene az ötlet...