Tehát most épp valahol Albániában vagyok. Hála a technika vívmányainak (lásd időzítés), ez nem okoz problémát a reggeli kultúr valóban reggeli megjelenésében:)
Az Albán Köztársaság a Balkán-félsziget dél-nyugati részén, az Adriai- és a Jón-tenger találkozásánál elhelyezkedő, 1912. november 28-a óta független állam. Szomszédai Montenegró, Koszovó, Macedónia és Görögország. Fővárosa Tirana (Tiranë).
Az ország nevének (Shqipëria) feltételezett jelentése a "sasok földje", amit cselesen belerejtettek a zászlójukba is. Szerintem ez utóbbi hihetetlenül impresszív, kicsit talán ijesztő is. A macedón zászlót sokkal jobban szeretem: optimista, barátságos.
Területe 28.748 km2, azaz kb. 10%-kal nagyobb Macedóniánál és nagyjából harmadakkora, mint Magyarország. Azonban itt közel 3,64 millióan élnek (idei becslés), ami 127 fő/km2 népsűrűséget jelent! Ez közel 20%-kal magasabb, mint Magyarországé!
Földrajzi szempontból érdekes ország: két részre bontható, Alacsony- és Magas-Albániára. Előbbi egy vékonyabb tengerparti sávot, utóbbi az ország nagyobb részét fedő, meglehetősen gyűrött, a Dinári-hegység fiatal részét képező hegyvidéki tájat jelöli. Ahhoz képest, hogy a tengerből emelkedik ki és nem egy nagy ország, meglepő, hogy van 45 darab 2000 méter fölötti csúcs. Legmagasabb pontja Korabnál van: 2764 méter.
Az ország területének közel 5%-át (1350 km2) fedik tavak, a sok-sok hegynek és az éghajlati adottságainak (a hegyekben kontinentális, a partközelben mediterrán) köszönhetően 10 nagyobb folyóval és száznál is több kisebbel büszkélkedhet.
Eredeti lakói valószínűleg az illírek voltak, római kori neve Illyricum. Az ókorban görög és római befolyás, később kisebb-nagyobb királyság volt itt. Aztán - ahogy ezt Ohridnál is láttuk - a IX.-XIV. század között mindenki elfoglalta, aki erre járt. Feldúlták a barbárok, uralták a bizánciak, a bolgárok, volt a Dukljai Fejedelemség, a Velencei Köztársaság és még az Epiruszi Despotátus (ezeknél én vajon hol jártam töri órán?) része is, majd végül 1501-ben bekebelezte az Oszmán Birodalom. (Előtte hősiesen ellenálltak nemzeti hősük, Kasztrióta György, alias Szkander bég vezetésével).
Innentől viszonylagos nyugi volt egészen az első Balkán-háborúig, amikor sikerült függetlenedniük. Gondolták ők. Valójában ekkor kezdődtek modern kori megpróbáltatásaik: első uralkodójuk, a nemzetközi hátszélben is labilisan kormányzó I. Vilmos fél évig bírta csak. A függetlenség újabb kikiáltására egészen 1920-ig, a lushnjai kongresszusig kellett várni. Ez persze csak egy állomás volt a történelmükben: nemsokára ismét királyság lettek (I. Zogu), majd megtetszett az ország Mussolininek, így jól elfoglalta (1939), illetve '43-ban még a németek is megtették ugyanezt. 1944-ben a partizánok visszavették az ország irányítását, és vezetőjük, Enver Hoxha irányításával annak haláláig, egészen a '80-as évek közepéig teljesen elszigetelt, kommunista diktatúrát valósítottak meg. Mint a Balkán-félszigeten oly' sokfelé, itt is 1991-ben kiáltották ki a köztársaságot (most már talán végleg), és elkezdtek nyitni. Lemaradásuk nagy, hatalmas, de mindent megtesznek a felzárkózás érdekében. 2009-ben NATO-tagország lettek és szintén tavaly beadták csatlakozási kérelmüket az EU-hoz. Persze még egy darabig eltart, mire megfelelő szintre jutnak, de az irány bíztató.
Az ország népessége meglepően homogén: 95% albán (igaz, ők földrajzi és vallási alapon is ketté oszthatók az északi gegekre és a déli toszkokra). Jelentősebb kisebbségek: görög, szerb, montenegrói, roma, aromun (ezt a szót még sosem hallottam korábban - nem úgy, mint az ezt megelőzőt:D).
Az ország határain kívül még mintegy 2,6 milliónyi albán él (és ebben csak a görög (120.000), a koszovói (1.800.000) és a macedón (700.000) területen élők vannak benne, a külföldön (Németországban, Ausztriában, Svájcban vagy épp Hollandiában) "vendégmunkáskodók" nem.
Hivatalos nyelvük az albán, de használatos még a görög is.
Gazdaságát illetően Albánia alapvetően agrár-ipari ország, a tercier szektorban egyedül az idegenforgalom kiemelhető. Egyelőre. Az utakról annyit, hogy a teljes úthálózatnak mindössze alig 39%-a (7020 km) burkolt. Ennél még Budapesten is több van... :(
Fizetőeszközük az albán lek (ALL). Egy lek kb. 2 forintot ér (most épp 1,96-ot, de tegnapelőtt, mikor néztem, 2,01 volt a váltási arány). Veszek majd ki készpénzt egy automatából, hogy legyen ilyenem is! :)
Kultúrája... érdekes: a XX. század előtt sótlan, stílustalan, az ortodox egyházra általánosan jellemző elemekkel. A múlt században megélénkült, de egyetlen, számomra ismerős nevet sem találtam a különböző művészeti ágak híresebb képvielői között (ami nyilván részben az én hibám is). Idővel - remélem - megismerjük ezt is, mi is.
Akit érdekelnek a részletek (van bőven, személy- és földrajzi nevek, dátumok, egyéb információk tömkelege van belefogalmazva), annak ajánlom a Wikipédia Albániával foglalkozó szócikkét!
Még valami: macedón nemzeti hős, aki Szkopje főterén született, idén lenne száz éves, de valójában albán származású (és így Albániában is nemzeti hősként tisztelik, születésnapja ünnepnap), Nobel-békedíjas, a kalkuttai szegények nagy pártfogója. Na ki ő? Igen, Teréz anya! :)
Utolsó kommentek